Közönséges tiszafa Taxus baccata

Termék részletes leírása

Közönséges tiszafa - elegáns megjelenéséről és tartósságáról ismert tűlevelű fa. A legidősebb és legtartósabb fák közé tartozik, nagyon magas kort érhet meg. Egyes példányai ismerten több mint ezeréves kort is megélnek. Ez az örökzöld cserje vagy fa sűrű és lassú növekedésű. Fa formájában akár 15 m magasra és 12 m szélesre is megnő. Sötétzöld tűlevelei rövidek és puhák, sűrű koronát alkotnak. A tiszafa termései piros, bogyószerű magköpenyek, amelyek húsos része az egyetlen nem mérgező rész, ellentétben a növény egészével. A madarak számára táplálékforrást jelentenek. A humuszos, nedves, meszes talajokat kedveli, de a száraz, szegény, enyhén savanyú termőhelyeken is megél, teljes napon és árnyékos helyen egyaránt. Jól tűri a nyírást és a formázást, ezért ideális élősövénynek és különféle formára nyírt alakzatoknak. A legtöbb betegséggel és kártevővel szemben ellenálló, gondozása viszonylag egyszerű. Növekedésének és megjelenésének köszönhetően a Taxus baccata díszkerti ültetésekhez, élősövénynek, kerti szoliternek és hagyományos kertkialakításokhoz is alkalmas. Különféle éghajlati viszonyok között termeszthető, de általában a hűvösebb és nedvesebb környezetet kedveli.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, a világos félárnyékot is elviseli, meleg és szeles fekvésben a szélvédett hely és az egyenletes talajnedvesség válik be. Az üde vagy kifejezetten nedves, humuszos talajt kedveli, a nehezebb agyagtalajokon is jól nő, és a rövid ideig tartó elárasztást is elviseli. Tartósan száraz helyen viszont veszít életerejéből, tűlevelei idő előtt megbarnulhatnak. Az ajánlott pH kb. 5,0–7,0, az erősen meszes, kb. 7,5 pH feletti talajokon klorózis jelentkezhet. A konténeres növények ültetése a teljes tenyészidőszakban, márciustól novemberig lehetséges, kivéve a fagyott talaj időszakát. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, különösen meleg időben és szélben, legalább az első 2–3 szezonban, hogy a földlabda ne száradjon ki. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó műtrágyával. A metszés általában a száraz és keresztező ágak kora tavaszi eltávolítására, illetve a törzs nevelő felkopaszítására korlátozódik. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a nedvességet és mérsékli a hőingadozást a gyökérzónában, a fiatal fáknál a téli kiszáradás ellen is segít. Edényben inkább a fiatal növényeket nevelik, ehhez szükséges a vízelvezető réteg és a földlabda téli védelme az átfagyás ellen. A beérett növények fagytűrése kb. -23 és -30 °C között van, a fiatal ültetések gyökerei érzékenyebbek az átfagyásra. Az ajánlott tőtávolság általában 6–10 m, a kisebb fajtáknál 3–5 m. A betegségek közül előfordulhat a gyökérpenész (Armillaria), valamint a tartós, oxigénhiányos pangó víz okozta gyökérrothadás, a kártevők közül száraz nyáron a levéltetvek és a takácsatkák, illetve lombrágó hernyók. A kiegyenlített öntözés, a szellős korona és a túl nem trágyázott közeg általában csökkenti a kockázatot.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.2. 2026