Köztes tiszafa 'Hicksii' Taxus × media 'Hicksii'

Termék részletes leírása

Köztes tiszafa 'Hicksii'  - a fajhibrid jól bevált fajtái közé tartozik. A hibrid a 20. század elején a közönséges tiszafa (Taxus baccata) és a japán tiszafa (Taxus cuspidata) keresztezésével jött létre. A fajta az Egyesült Államokban, a Hicks Nurseries faiskolában terjedt el, keskeny oszlopos, sűrűn elágazó örökzöld cserjeként nevelik, rövid, fényes tűlevelekkel. Átlagos kerti körülmények között általában 2–5 m magasra és 1–2 m szélesre nő, tartós alakítással keskenyebb marad. Tavasszal, többnyire márciusban és áprilisban, a klón ivarától függően jelentéktelen, sárgás porzós tobozkák vagy apró termős virágok jelennek meg. A termős növényeken augusztustól októberig piros magköpenyek érnek, amelyek szépen elütnek a sötétzöld lombtól. A tűlevelek és a magvak mérgezők, ezért a növényt rendszerint a gyermekek játszóterétől távol ültetik. A 'Hicksii' formára nyírt sövénynek, keskeny kiültetésekben függőleges hangsúlynak vagy dézsában kúp alakúra nyírva is alkalmas, a városi környezetet általában jól tűri, metszés után pedig tiszta vonalat tart. Kompozíciókban jól kiegészíti a díszfüveket, a páfrányokat és az őszi lombszínű cserjéket.

Köztes tiszafa - a közönséges tiszafa (Taxus baccata) és a japán tiszafa (Taxus cuspidata) keresztezéséből született. A fajhibrid mindkét szülő előnyeit egyesíti: kiválóan fagytűrő, tömör növekedésű, sűrűn elágazó és jól alakítható. Alakja és mérete fajtánként eltérhet, léteznek alacsony, elfekvő és felálló kultivárok is. Általánosságban azonban a köztes tiszafa lassabban és sűrűbben nő, természetesen is szép formájú. Tűlevelei sötétzöldek, fényesek, rövidebbek, mint a közönséges tiszafáé, és gyakran enyhén kihegyesedők. Leggyakrabban nyírt sövénynek, alacsonyabb zöldfalnak, szegélynek vagy szoliternek ültetik. Dézsába és formális kiültetésekbe is kiválóan illik. A magköpeny kivételével a növény minden része mérgező, mint minden tiszafánál.

Termesztés: Napos és árnyékos termőhelyen egyaránt jól érzi magát, télen a szélvédett hely beválik, ahol nem éri tartós téli napsütés, amely elősegíti a tűlevelek kiszáradását. Legjobb számára a mélyebb, humuszos, enyhén nedves és jó vízáteresztő talaj, nehéz agyagtalajban vízelvezetés vagy emelt ágyás segít. Az ajánlott pH körülbelül 5,5–7,5, a tartós pangó víz növeli a gyökérrothadás kockázatát. A konténeres növények az egész szezonban, nagyjából márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével. Meleg időben fontos a rendszeres öntözés, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az ültetést követő első 1–2 évben. Begyökeresedés után a rövid aszályt elviseli, a hosszabb szárazság azonban lassítja a növekedést. A trágyázás mértékletes legyen, általában tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával. A metszést leggyakrabban május végétől júliusig, esetleg még augusztusban végezzük, a tiszafa az idősebb fából is jól kihajt. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Dézsában is nevelhető nagyobb edényben, jó vízáteresztő közeggel és vízelvezetéssel, télen fontos az edény szigetelése, hogy a gyökerek át ne fagyjanak. A beérett növények fagytűrése körülbelül -29 és -34 °C között van, a fiatal ültetések és a dézsás növények érzékenyebbek. Sövényhez kb. 40–60 cm, magasabb takarósövényhez 60–80 cm tőtávolság ajánlott, szoliterként nagyjából 1,5–3 m távolságot hagyjunk. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és pajzstetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.01. 2026