Köztes tiszafa 'Hillii' Taxus × media 'Hillii'

Termék részletes leírása

Köztes tiszafa 'Hillii' - a hibrid tiszafa mutatós, örökzöld fajtája, amely a közönséges tiszafa (Taxus baccata) és a japán tiszafa (Taxus cuspidata) keresztezéséből jött létre. A 'Hillii' szelekció az Egyesült Államokból származik, a választékba az illinois-i D. Hill Nursery faiskolából került. A kertben sűrűn elágazó, szabályosan felálló habitusú cserjét nevel, amely fiatalon oszlopos, idővel kissé kiszélesedik. Tűlevelei puhák, fényesek, sötétzöldek, ősszel és télen olajzöld, sőt sárgászöld árnyalatúvá válhatnak. Hazai viszonyok között körülbelül 2–3,5 m magasra és a metszéstől függően 0,8–1,5 m szélesre nő, szabad növekedés mellett szélesebb is lehet. Éves növekedése nagyjából 15–25 cm. Tavasszal, márciusban és áprilisban jelentéktelen, sárgás porzós tobozkákat hoz, porzós fajtaként pedig általában nem terem, ami járdák közelébe ültetve előnyös. A növény mérgező, különösen a tűlevelei és a magvai. A 'Hillii' élősövénynek, takarósövénynek, formázott gömbnek és kúpnak, valamint árnyéktűrő vázcserjének is alkalmas. Kiváló választás mindazoknak, akik ellenálló, kompakt és szépen fejlődő növényt keresnek a kert legkülönfélébb részeire.

Köztes tiszafa - a közönséges tiszafa (Taxus baccata) és a japán tiszafa (Taxus cuspidata) hibridje. Ez a fajok közötti hibrid mindkét szülő előnyeit egyesíti: kiváló a fagytűrése, kompakt a növekedése, sűrűn elágazik és jól formázható. Alakja és termete fajtánként eltérhet, léteznek alacsony, elfekvő és felálló kultivárok is. Általánosságban azonban a köztes tiszafa lassabban és sűrűn nő, természetes formája is rendezett. Tűlevelei sötétzöldek, fényesek, rövidebbek, mint a közönséges tiszafáé, és gyakran enyhén kihegyezettek. Leggyakrabban formázott élősövényekhez, alacsonyabb zöldfalakhoz, szegélyekhez vagy szoliter növényként használják. Edényes és formális ültetésekbe is kiválóan illik. A magköpeny kivételével a növény minden része mérgező, mint minden tiszafánál.

Termesztés: Napos helytől az árnyékig bárhol megél, télen a szélvédett, tartós téli napsütéstől védett hely válik be, mivel az elősegíti a tűlevelek kiszáradását. A legalkalmasabb a mélyebb, humuszos, mérsékelten nedves és jó vízáteresztő talaj, nehéz agyagtalajban vízelvezetés vagy emelt ágyás segít. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,5, a tartós pangó víz növeli a gyökérrothadás kockázatát. A konténeres növények az egész szezonban, nagyjából márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, meleg időszakban fontos a rendszeres öntözés, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az ültetést követő első 1–2 évben. Begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, a hosszabb aszályos időszakok azonban lassítják a növekedését. A trágyázás mértékletes legyen, általában tavasszal komposzttal vagy tűlevelűekhez való lassan oldódó trágyával. A metszést leggyakrabban május végétől júliusig, esetleg még augusztusban végezzük, a tiszafa idősebb fából is jól újrahajt. A kéreg- vagy faapríték mulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Edényben is nevelhető nagyobb térfogatú, jó vízáteresztő közegben, vízelvezetéssel, télen fontos az edény szigetelése, hogy a gyökerek ne fagyjanak át. A beérett növények fagytűrése nagyjából -29 és -34 °C között van, a fiatal ültetések és az edényes növények érzékenyebbek. Élősövényhez körülbelül 40–60 cm, magasabb takarósövényhez 60–80 cm ültetési távolság ajánlott, szoliter növénynél nagyjából 1,5–3 m térközt hagyunk. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és pajzstetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.01. 2026