Köztes tiszafa 'Rising Star' Taxus × media 'Rising Star'

Termék részletes leírása

Köztes tiszafa 'Rising Star' - a köztes tiszafa, vagyis a Taxus baccata × Taxus cuspidata hibrid örökzöld fajtája. Hollandiában szelektálták, a kereskedelembe a De Buurte Kwekerijen faiskola vezette be. Sűrű, keskeny oszlopos cserjét nevel meredeken felfelé törő ágakkal, amely gyakori metszés nélkül is megtartja szabályos formáját. Kifejlett korában általában 1,5–2 m magasra és 0,5–0,6 m szélesre nő. Tűlevelei aprók, sötétzöldek, fényesebbek, és tömör felületet alkotnak, amely egész évben rendezett hatást kelt. Jelentéktelen virágai kora tavasszal, márciustól áprilisig nyílnak. A fajta hímivarú, ezért nem képez piros magköpenyt, ami élősövényként előnyös olyan helyeken, ahol gyerekek és háziállatok vannak. Ugyanakkor a tiszafák tűlevelei és fája mérgezők. A 'Rising Star' keskeny élősövényként, kis kertekbe szánt zöld falként, a bejárat melletti függőleges hangsúlyként vagy formális kompozíciók örökzöld elemeként használható puszpánggal, magyallal, díszfüvekkel és évelőkkel. A gyakori sövényfajtákhoz, a 'Hicksii'-hez és a 'Hillii'-hez képest rendszerint keskenyebb, kevésbé terül szét oldalra, és szokásos ápolás mellett évente nagyjából 15–20 cm-t nő, így keskeny talajsávban is gyorsabban alakít ki tömör oszlopot.

Köztes tiszafa - a közönséges tiszafa (Taxus baccata) és az ázsiai japán tiszafa (Taxus cuspidata) hibridje. Ez a fajok közötti hibrid mindkét szülő előnyeit egyesíti: kiváló a fagytűrése, tömör növekedésű, sűrűn elágazó és jól formázható. Alakja és mérete fajtánként eltérő lehet, léteznek alacsony, elfekvő és felálló fajták is. A köztes tiszafa azonban általában lassabban, sűrűn nő, és természeténél fogva jól formált. Tűlevelei sötétzöldek, fényesek, rövidebbek, mint a közönséges tiszafáé, és gyakran enyhén kihegyezettek. Leggyakrabban nyírt élősövénynek, alacsonyabb falnak, szegélynek vagy szoliter növényként használják. Edénybe és formális ültetésekbe is kiválóan illik. A magköpeny kivételével a növény minden része mérgező, mint minden tiszafánál.

Termesztés: A napostól az árnyékos termőhelyig mindenhol megél, télen a szélvédett hely beválik, ahol nem éri tartós téli napsütés, amely elősegíti a tűlevelek kiszáradását. Legjobb számára a mélyebb, humuszos, mérsékelten nedves és jó vízáteresztő talaj, nehéz agyagtalajon drénréteg vagy magaságyás segít. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,5, a tartós pangó víz növeli a gyökérrothadás kockázatát. A konténeres növények az egész szezonban, nagyjából márciustól novemberig ültethetők, ha a talaj nem fagyott. Meleg időben fontos a rendszeres öntözés, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az ültetést követő első 1–2 évben. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb aszály azonban lassítja a növekedést. Trágyázása mértékletes, általában tavasszal komposzttal vagy tűlevelűeknek való lassan oldódó műtrágyával. A metszést leggyakrabban május végétől júliusig, esetleg még augusztusban végezzük, a tiszafa idősebb fából is jól kihajt. A kéreg- vagy faaprítékmulcs kiegyenlíti a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Edényben nagyobb térfogatban, jó vízáteresztő közegben és drénréteggel nevelhető, télen fontos az edény szigetelése, hogy a gyökerek ne fagyjanak át. A beérett növények fagytűrése nagyjából -29 és -34 °C között van, a fiatal ültetések és az edényes növények érzékenyebbek. Élősövényhez kb. 40–60 cm, magasabb takarósövényhez 60–80 cm tőtávolság ajánlott, szoliter növényeknél nagyjából 1,5–3 m távolságot kell hagyni. Kártevői közül szárazságban takácsatkák és pajzstetvek jelenhetnek meg, betegségei közül túlöntözés esetén gyökérrothadás.

Szerző: Nikol | Revízió: 17.2. 2026