Krizantém 'Bienchen' Chrysanthemum indicum 'Bienchen'

Termék részletes leírása

Krizantém 'Bienchen' - szabadföldi termesztésre szelektált fajta, amelyet a német kínálatban Marx (1974) nevéhez kötnek, és az évelőértékelésekben a megbízhatóan télállók között tartanak számon. Sűrű, tövüktől fokozatosan elfásodó szárakat nevel, kifejlett korában a talajtól és a nedvességtől függően nagyjából 60–90 cm magas és 40–60 cm széles. Levelei középzöldek, mélyen karéjosak vagy durván fűrészesek, tapintásra enyhén érdesek, szétmorzsolva illatosak. Szeptember végétől az idei hajtások végén dús bogernyőkben apró, telt, pompon típusú fészekvirágzatok jelennek meg, ezek általában 2–4 cm szélesek. A virágok sárgásnarancs bimbókból aranysárgára nyílnak, a közepük néha narancsos-barnás árnyalatú, így a bokor borús napokon is plasztikus hatású. A virágszárak őszi csokrokba vágott virágként is felhasználhatók. Ágyásokban őszi fénypontként érvényesül díszfüvek, őszirózsák, varjúhájak, kasvirágok vagy alacsony tűlevelűek között, amelyek kiemelik a virágok meleg tónusát. A fajtát a lisztharmattal szemben ellenállóbbnak tartják, mint sok szokásos cserepes krizantémot.

Termesztés:  Teljes napon fejlődik a legjobban, melegebb fekvésben enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban hajtásai kissé megnyúlhatnak. Jó vízáteresztő, humuszos, egyenletesen nedves talajt igényel tartós pangó víz nélkül, ajánlott pH-értéke nagyjából 6,0–7,5. Márciustól októberig ültethető, ágyásban 25–30 cm-es tőtávolság vált be, ez kb. 9–12 db/m²-nek felel meg. Az intenzív növekedés idején jót tesz neki a rendszeres öntözés és a komposzttal vagy virágzó évelőknek való trágyával végzett tápanyag-utánpótlás, edényben ajánlott a vízelvezető réteg és a nedvesség gyakoribb ellenőrzése. A tömör forma érdekében a gyakorlatban május és június fordulóján visszavágják a hajtásokat, ez elősegíti az elágazást és a több bimbó kialakulását. Az elnyílt virágzatok folyamatosan eltávolíthatók, a fő visszavágást csak tavasszal végezzük, addig a száraz szárak védik a tő szívét. A beállt növények nagyjából -23 °C-ig fagytűrők, a hazai kontinentális éghajlaton mégis bevált a téli takarás, főként az ültetés utáni első évben és laza talajokon. Az edényeket rendszerint szélvédett helyen teleltetjük, hogy a földlabda ne fagyjon át ismételten. Túl sűrű ültetésnél és nedves időben lisztharmat vagy levélfoltosság, néha levéltetű is megjelenhet, megelőzésként a szellős ültetés és a tőhöz irányított öntözés segít. Rövid szárazságot elvisel, de egyenletes nedvesség mellett virágzik a legszebben. Télen érdemes kerülni a fagyzugos helyeket és a téli vízpangást, amely gyakrabban okozza a pusztulást, mint maga a fagy.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026