Krizantém 'Clara Curtis' Chrysanthemum indicum 'Clara Curtis'

Termék részletes leírása

Krizantém 'Clara Curtis' - a gyakran Chrysanthemum × hortorum néven is említett, szép évelő a kelet-ázsiai fajokból származó, hosszú életű őszi évelők közé tartozik, amelyeket Európában és Észak-Amerikában is régóta nemesítenek a szezon végi, megbízható virágzásért. Virágzata az őszirózsafélékre jellemző fészek, amelyben a nyelves és a csöves virágok együtt tömör, „margarétaszerű” formát adnak. A 'Clara Curtis' fajta sűrű, jól elágazó, nagyjából 60–80 cm magas és 50–70 cm széles bokrot nevel. Sötétzöld, sekélyen karéjos levelei erős szárakon ülnek, szétdörzsölve enyhén aromás illatúak lehetnek, így a növény virágzáson kívül is teltnek hat. Szeptembertől októberig fokozatosan nyílnak rózsaszín, gyakran 5–7 cm átmérőjű virágfészkei, lágy, enyhén barackszínű alaptónussal. Az őszi fényben színe nem rikító, inkább meleg hangsúlyként jelenik meg a fűcsomók és az évelők érő magházai között. Virágai késői nektárt és virágport kínálnak a méheknek és más beporzóknak, vázában akkor tartanak a legtovább, ha teljesen kinyílt állapotban vágják le őket. Ültetésben varjúhájakkal, kasvirágokkal, őszirózsákkal és díszfüvekkel párosítva válik be, cserjék előterében kiemeli az ágyás szerkezetét, utak mentén áttekinthető szegélyt alkot, amely a reggeli harmatban is szépen érvényesül.

Termesztés:  Teljes napon fejlődik a legjobban, melegebb fekvésben enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban hajtásai kissé megnyúlhatnak. Jó vízáteresztő, humuszos, egyenletesen nedves talajt igényel tartós pangó víz nélkül, az ajánlott pH nagyjából 6,0–7,5. Ültetése márciustól októberig lehetséges, ágyásban 25–30 cm-es tőtávolság válik be, ami négyzetméterenként körülbelül 9–12 db növénynek felel meg. Az intenzív növekedés idején jót tesz neki a rendszeres öntözés és a komposzttal vagy virágzó évelőknek való tápoldattal végzett utántrágyázás, edényben ajánlott a vízelvezető réteg és a nedvesség gyakoribb ellenőrzése. A tömör forma érdekében a gyakorlatban május végén, június elején visszacsípik a hajtásokat, ami elősegíti az elágazást és a több bimbó képződését. Az elnyílt virágzatok folyamatosan eltávolíthatók, a fő visszavágást csak tavasszal végezzük, mivel a száraz szárak védik a tő szívét. A megerősödött növények nagyjából -23 °C-ig fagytűrők, a hazai kontinentális éghajlaton mégis bevált a téli takarás, főként az ültetést követő első évben és könnyebb talajokon. Az edényes növényeket általában szélvédett helyen teleltetjük, hogy a földlabda ne fagyjon át ismételten. Sűrű állományban és nedves időben lisztharmat vagy levélfoltosság, olykor levéltetű is megjelenhet, megelőzésként a laza ültetés és a tőhöz irányított öntözés segít. A rövid szárazságot elviseli, de egyenletes nedvesség mellett virágzik a legszebben. Télen érdemes elkerülni a jeges kipárolgású és télen vizenyős helyeket, mert ezek gyakrabban okozzák a növény pusztulását, mint maga a fagy.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.1. 2026