Krizantém 'Friederike' - Chrysanthemum indicum 'Friederike' Krizantém 'Friederike'

Termék részletes leírása

'Friederike' krizantéma – a 'Friederike' fajta kompakt, gazdagon elágazó, sötétebb zöldtől a szürkészöldig terjedő, enyhén aromás levelekkel rendelkező tövet alkot. Szeptembertől novemberig rengeteg sárga vagy arany-sárga virágot hoz, meleg bronz árnyalattal, a virág átmérője általában 8–10 cm, virágzás végén a forma félgömb alakúvá sűrűsödhet. A merev szárak vágott virágként is megállják a helyüket, késő tavasszal a virágok értékes nektárforrást jelentenek a méhek, poszméhek és zengőlegyek számára. Kompozícióban természetesen jól mutat a díszfüvekkel, varjúhájjal, törpe cserjékkel vagy őszi szellőrózsákkal. Más krizantémákhoz hasonlóan mérsékelten mérgező lehet kutyák és macskák számára lenyelve, és a levéltől származó nedvesség irritálhatja az érzékeny bőrt. A növekedés közepesen gyors, és a növény néhány év alatt szabályos párnává terjeszkedik, amely támaszték nélkül is megtartja formáját. A kerti krizantém, novemberi (Chrysanthemum × hortorum) az őszirózsafélék családjába tartozik, és kelet-ázsiai fajok, különösen a Chrysanthemum indicum köréből származó nemesítéssel jött létre.

Növekedés: Legjobban teljes napsütésben virágzik, melegebb fekvésekben enyhe félárnyékot is elvisel, ahol azonban a hajtások kissé megnyúlhatnak. Áteresztő, humuszos talajt igényel, stabil páratartalommal, hosszú távú pangó víz nélkül, a pH-érték körülbelül 6,0–7,5 ajánlott. A növényeket márciustól októberig ültetik, a virágágyásban a 25–30 cm-es tőtávolság bizonyul előnyösnek, ami körülbelül 9–12 db/m²-nek felel meg. Az intenzív növekedés idején előnyös a rendszeres öntözés és a komposzttal vagy virágzó évelőknek szánt műtrágyával való tápanyag-utánpótlás, konténerekben javasolt vízelvezető réteg és gyakoribb nedvességellenőrzés. Kompakt forma elérése érdekében a gyakorlatban a hajtások május-június fordulóján történő visszavágása használatos, ami elősegíti az elágazódást és több bimbót eredményez. Az elvirágzott virágzatok folyamatosan eltávolíthatók, a fő metszést tavasszal végzik, amikor a száraz szárak védik a tő szívét. Az érett növények általában -23 °C-ig fagytűrők, ennek ellenére a kontinentális éghajlaton a téli talajtakarás ajánlott, különösen az ültetés első évében és könnyebb talajokon. A konténereket általában védett helyen teleltetik át, hogy a gyökérlabda ne fagyjon át ismételten. A sűrű állomány és a nedves időjárás esetén lisztharmat vagy levélfoltosság, néha levéltetvek jelenhetnek meg, megelőzésként a szellős ültetés és a gyökerekhez történő öntözés segít. A növény elviseli a rövid szárazságot, de egyenletes nedvességnél virágzik a legjobban. Télen érdemes elkerülni a jégpárával és téli pangó vízzel borított helyeket, amelyek gyakrabban okozzák a pusztulást, mint maga a fagy.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.20.