Krizantém 'Isabellarosa' Chrysanthemum indicum 'Isabellarosa'

Termék részletes leírása

Krizantém 'Isabellarosa' - szép évelő, amely a kelet-ázsiai fajokból származó, tartós őszi évelők közé tartozik, ezeket Európában hosszú időn át a szezon végi rendszeres virágzásra nemesítették. Botanikailag a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, virágzata fészek, amelyben a nyelves és csöves virágok tömör, „margarétaszerű” fejecskébe rendeződnek. Az 'Isabellarosa' fajta kompakt, jól elágazó, körülbelül 80 cm magas és mintegy 60 cm széles tövet nevel. Szilárd szárain szeptembertől októberig számos rózsaszín fészekvirágzatot hoz, ezek színe hűvösebb fényben és reggeli harmatban is lágy hatású. Levelei sötétzöldek, sekélyen karéjosak, és az év nagy részében sűrű lombozatot alkotnak, így a növény virágzáson kívül sem hat üresnek. Virágai késői nektár- és virágporforrást jelentenek a méhek és más beporzók számára, a kertben pedig meghosszabbítják a gyűjtési időszakot. Ültetésben természetesen kapcsolódik a díszfüvekhez, varjúhájakhoz, kúpvirágokhoz vagy őszirózsákhoz, és jól érvényesül cserjék előterében is, ahol őszi virágai kiemelik az ágyás szerkezetét. Edényben stabil hangsúlyt ad a bejáratnál vagy a teraszon. Vágott virágnak a frissen kinyílt fészkek alkalmasak, ezek rendszeres vízcsere mellett tovább tartanak. A fészkesvirágzatúak családjának tagjaként érzékeny embereknél érintéskor enyhe bőrirritációt okozhat.

Termesztés:  Legjobban teljes napon fejlődik, melegebb fekvésben enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban hajtásai kissé megnyúlhatnak. Jó vízáteresztő, humuszos, egyenletesen nedves talajt igényel tartós pangó víz nélkül, az ajánlott pH körülbelül 6,0–7,5. Ültetése márciustól októberig lehetséges, ágyásban 25–30 cm-es tőtávolság vált be, ez négyzetméterenként mintegy 9–12 db növénynek felel meg. Az intenzív növekedés idején jót tesz neki a rendszeres öntözés és a komposzttal vagy virágzó évelőknek való trágyával végzett tápanyag-utánpótlás, edényben ajánlott a vízelvezető réteg és a nedvesség gyakoribb ellenőrzése. A kompakt forma érdekében a gyakorlatban május végén, június elején visszakurtítják a hajtásokat, ez elősegíti az elágazást és a több bimbó képződését. Az elvirágzott virágzatok folyamatosan eltávolíthatók, a fő visszavágást azonban csak tavasszal végezzük, mivel a száraz szárak védik a tő szívét. A beérett növények nagyjából -23 °C-ig fagytűrők, Magyarország kontinentális éghajlatán mégis bevált a téli takarás, főleg az ültetés utáni első évben és könnyebb talajokon. Az edényeket rendszerint szélvédett helyen teleltetjük, hogy a földlabda ne fagyjon át ismételten. Túl sűrű ültetés és nedves időjárás esetén lisztharmat vagy levélfoltosság jelentkezhet, olykor levéltetű is, megelőzésként segít a levegős ültetés és a tövekhez irányított öntözés. A növény elviseli a rövid szárazságot, de egyenletes nedvesség mellett virágzik a legszebben. Télen érdemes kerülni a jeges kipárolgású és téli belvizes helyeket, mivel ezek gyakrabban okozzák a pusztulást, mint maga a fagy.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.1. 2026