Krizantém 'Paul Boissier' Chrysanthemum indicum 'Paul Boissier'

Termék részletes leírása

Krizantém 'Paul Boissier' - a 'Paul Boissier' fajta az európai katalógusokban néha a régebbi Dendranthema nemzetségnéven is szerepel. A szakirodalom Amos Perry 20. század közepi nemesítéséhez köti. Bokros, tömött habitusú növény, részben fásodó tőrésszel, és a szárak jó beérése esetén támasz nélkül is megtartja formáját. A kifejlett növények általában 0,6–1,0 m magasra és kb. 0,5 m szélesre nőnek, növekedésük közepes ütemű. Levelei sötétzöldek vagy szürkészöldek, mélyen karéjosak, és szétmorzsolva finoman illatosak. Szeptembertől novemberig a hajtások végén bronzos vagy rezes narancssárga, félig telt vagy telt, általában kb. 5 cm átmérőjű fészkes virágzatokat hoz. Elnyílás közben a virágok jobban kinyílnak és a közepüket is megmutathatják, így az ültetés a késő őszi fényben sem hat nehézkesnek. Erősebb szárai miatt a virágok vázában is sokáig tartanak, az őszi ágyás pedig az első fagyokig áttekinthető marad. A késői virágzás virágport és nektárt kínál a méheknek, poszméheknek és zengőlegyeknek abban az időszakban, amikor az évelők többsége már nyugovóra tér. Kompozíciókban természetesen hat díszfüvek, varjúhájak, kasvirágok, őszirózsák és őszi lombszínű cserjék mellett, ahol rezes árnyalata folyamatosan kapcsolódik a szezon sárga és borvörös színeihez.

Termesztés:  Teljes napon fejlődik a legjobban, melegebb fekvésben enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban hajtásai kissé megnyúlhatnak. Jó vízáteresztő, humuszos, egyenletesen nedves talajt igényel, tartós pangó víz nélkül, az ajánlott pH kb. 6,0–7,5. Ültetése márciustól októberig lehetséges, ágyásban 25–30 cm-es tőtávolság vált be, ami kb. 9–12 db/m²-nek felel meg. Az intenzív növekedés idején jót tesz neki a rendszeres öntözés és a komposzttal vagy virágzó évelőknek szánt trágyával végzett tápanyag-utánpótlás, edényben ajánlott a vízelvezető réteg és a nedvesség gyakoribb ellenőrzése. A tömör forma érdekében a gyakorlatban május végén, június elején visszacsípik a hajtásokat, ami serkenti az elágazást és több bimbó képződését. Az elnyílt virágzatok folyamatosan eltávolíthatók, a fő visszavágás csak tavasszal esedékes, mivel a száraz szárak védik a tő szívét. A beérett növények kb. -23 °C-ig fagytűrők, a hazai kontinentális éghajlaton mégis bevált a téli takarás, főleg az ültetés utáni első évben és könnyebb talajokon. Az edényes növényeket általában szélvédett helyen teleltetik, hogy a földlabda ne fagyjon át ismételten. Sűrű ültetésnél és nedves időben lisztharmat vagy levélfoltosság, néha levéltetű is megjelenhet, megelőzésként a laza ültetés és a tövekhez irányított öntözés segít. Rövid szárazságot elvisel, de egyenletes nedvesség mellett virágzik a legszebben. Télen érdemes kerülni a fagyzugos és télen vizenyős helyeket, amelyek gyakrabban okoznak pusztulást, mint maga a fagy.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026