Krizantém 'Rehauge' Chrysanthemum indicum 'Rehauge'

Termék részletes leírása

Krizantém 'Rehauge' - a fajtát Németországban nemesítették, Karl Foerster nevéhez kötik 1915-ből. Tavasszal gyorsan felálló, jól elágazó, alul fásodó tővé fejlődik, amely általában 80–100 cm magas, kedvező körülmények között akár 120 cm körüli, szélessége nagyjából 40–50 cm. Levelei illatosak, karéjosak, szürkészöldek. Legértékesebb tulajdonsága a nagyon késői virágzás október végétől novemberig, amikor a szárak végén rézszínű és vörösbarna árnyalatú, telt, pomponszerű, körülbelül 3–5 cm-es virágzatok nyílnak. Szárai vágott virágként is felhasználhatók, az évelőágyásokban pedig díszfüvekkel, őszirózsákkal, varjúhájakkal és késői kúpvirágokkal együtt az ősz színeit viszi tovább. A tő rövid rizómákkal lassan terjed, és jól körülhatárolt marad. Késő ősszel az ágyásokban a száraz szálak között a gömbölyű virágok jól látható ritmust adnak, ezért gyakran ültetik természetközeli kiültetésekbe és előkertekbe is. Leveleinek szétmorzsolásakor finom krizántémillat érezhető.

Termesztés:  Teljes napon fejlődik a legjobban, melegebb fekvésben enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban hajtásai kissé megnyúlhatnak. Jó vízáteresztő, humuszos, egyenletesen nedves talajt igényel tartós pangó víz nélkül, az ajánlott pH körülbelül 6,0–7,5. A növények márciustól októberig ültethetők, ágyásban 25–30 cm-es tőtávolság vált be, ami négyzetméterenként mintegy 9–12 db-nak felel meg. Az intenzív növekedés idején jót tesz a rendszeres öntözés és a komposzttal vagy virágzó évelőknek való trágyával végzett utánpótlás, edényben ajánlott a drénréteg és a nedvesség gyakoribb ellenőrzése. A kompakt forma érdekében a gyakorlatban május végén, június elején visszakurtítják a hajtásokat, ami serkenti az elágazást és a több bimbó képződését. Az elnyílt virágzatok folyamatosan eltávolíthatók, a fő visszavágást azonban csak tavasszal végezzük, mert addig a száraz szárak védik a tő szívét. A beállt növények nagyjából -23 °C-ig fagytűrők, Magyarország kontinentális éghajlatán mégis bevált a téli takarás, főleg az ültetést követő első évben és könnyebb talajokon. Az edényeket általában szélvédett helyen teleltetik, hogy a földlabda ne fagyjon át ismételten. Sűrű ültetésnél és nedves időben lisztharmat vagy levélfoltosság, olykor levéltetű is megjelenhet, megelőzésként a levegős ültetés és a tövekhez irányított öntözés segít. A rövid szárazságot elviseli, de egyenletes nedvesség mellett virágzik a legszebben. Télen érdemes kerülni a fagyzugos helyeket és a téli pangó vizet, amely gyakrabban okozza a növény pusztulását, mint maga a fagy.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026