Krizantém 'Speer' Chrysanthemum indicum 'Speer'

Termék részletes leírása

Krizantém 'Speer' - a kerti krizantémok közé tartozik, amelyek kelet-ázsiai fajokból származó évelők. Felálló, bokros habitust nevel fásodó tőrésszel, általában 80–90 cm magas és mintegy 50 cm széles. Levelei szürkészöldek–zöldek, karéjosak és enyhén aromásak, így a virágzási időn kívül is díszítenek. Legfőbb ékessége a nagy, telt, sötét bíboros bordó fészekvirágzat, amely főként októberben és novemberben bomlik ki. A sziromlevelek fonákja ezüstösen csillogó lehet, így a virágok borús őszi fényben is mélységet kapnak. A virágszárak vágott virágként is felhasználhatók, ágyásokban pedig a fajta jól kapcsolódik a díszfüvekhez, varjúhájakhoz, késői őszirózsákhoz és a hortenziák száraz virágzataihoz. Természetközeli ültetésekben sötét hangsúlyt ad a fűszálak között, előkertben a szezon nyugodt zárópontja. A fajtát őszi színforrásként becsülik abban az időszakban, amikor az évelők többsége már visszahúzódik, sötét tónusa miatt pedig modern, díszfüvekkel és szürkészöld levelű évelőkkel tervezett ültetésekbe is illik.

Termesztés:  Teljes napon fejlődik a legjobban, melegebb fekvésben enyhe félárnyékot is elvisel, ott azonban hajtásai kissé megnyúlhatnak. Jó vízáteresztő, humuszos, egyenletesen nedves talajt igényel tartós pangó víz nélkül, ajánlott pH-ja nagyjából 6,0–7,5. A növények márciustól októberig ültethetők, ágyásban 25–30 cm-es tőtávolság vált be, ami négyzetméterenként mintegy 9–12 db-nak felel meg. Az intenzív növekedés idején jót tesz neki a rendszeres öntözés és a komposzttal vagy virágzó évelőknek szánt trágyával végzett utántrágyázás, edényben ajánlott a drénréteg és a nedvesség gyakoribb ellenőrzése. A tömör forma érdekében a gyakorlatban május végén, június elején visszacsípik a hajtásokat, ami elősegíti az elágazást és a több bimbót. Az elnyílt virágzatok folyamatosan eltávolíthatók, a fő visszavágást azonban csak tavasszal végezzük, mert a száraz szárak védik a tő szívét. A begyökeresedett növények nagyjából -23 °C-ig télállók, a hazai kontinentális éghajlaton mégis bevált a téli mulcstakarás, különösen az ültetés utáni első évben és laza talajon. Az edényeket rendszerint szélvédett helyen teleltetjük, hogy a földlabda ne fagyjon át ismételten. Sűrű ültetésnél és nedves időben lisztharmat vagy levélfoltosság, néha levéltetű is megjelenhet, megelőzésként a levegős ültetés és a tövekhez irányított öntözés segít. A rövid szárazságot elviseli, de egyenletes nedvesség mellett virágzik a legszebben. Télen érdemes kerülni a jeges párolgásnak kitett és télen átázó helyeket, mert ezek gyakrabban okoznak pusztulást, mint maga a fagy.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026