Kúszó fűz 'Iona' Salix repens 'Iona'

Termék részletes leírása

Kúszó fűz 'Iona' - a kúszó fűz díszfajtája, a fűzfafélék családjába tartozó alacsony, lombhullató fás szárú növény. Az eredeti Salix repens Európában nedves réteken, tőzeglápok szélén, dűnéken és szegényebb, savanyú talajokon él, ahol alacsony, szétterülő cserjéket alkot. Az 'Iona' fajta porzós klón, amelyet nagyon kis termete, ezüstös lombja és feltűnő tavaszi barkái miatt kedvelnek. Kúszó formában kb. 0,15–0,5 m magasra és 0,45–1 m szélesre nő, a termőhelytől és a metszéstől függően. A kertészeti gyakorlatban gyakran 30–60 cm magas törzsre oltják, ahol kis, csüngő koronát nevel puha, szinte ernyőszerű körvonallal. Hajtásai vékonyak, vöröses színűek, csüngők vagy enyhén felemelkedők. Levelei aprók, elliptikusak, szürkészöldek, fonákukon ezüstösen molyhosak, ősszel lehullanak. Kora tavasszal, gyakran márciustól áprilisig jelennek meg az ezüstös porzós barkák, amelyek éréskor aranysárga virágporral borulnak be. Értékes táplálékforrást jelentenek az első méheknek és poszméheknek. Jól mutat sziklakertekben, hangakertekben, edényekben, lejtőkön, kerti tavak mellett, valamint alacsony díszfüvek, csarabok, hangák, törpefenyők, kakukkfű és apró hagymás növények között. Törzses formában kedves részlettel gazdagítja az előkertet vagy a teraszt.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet igényel. A napos fekvés elősegíti a tömör növekedést, az ezüstösebb lombot és a bőséges tavaszi barkázást. A talaj legyen jó vízáteresztő, humuszos, üde vagy nedves, tartós kiszáradás nélkül, edényben ugyanakkor a téli pangó víz sem kedvez neki. A megfelelő pH kb. 5,0–7,0, a savanyúbb, hangaföld jellegű közegben is jól fejlődik. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők. Talajtakaróként 3–5 növény kerül egy m²-re, csoportos ültetésnél a tőtávolság 50–70 cm. Törzses formánál ültetéskor erős karót kell adni, amely megóvja az oltást és a koronát a szél okozta kidöntéstől. A törzsből vagy az oltási hely alól előtörő hajtásokat el kell távolítani, hogy a fajtára jellemző korona megmaradjon. Ültetés után a begyökeresedésig rendszeres öntözést igényel, az idősebb növények a rövid szárazságot is rosszabbul viselik, mint a szokásos szárazságtűrő cserjék. A kéregből, faaprítékból vagy lombkomposztból készült mulcs segít megőrizni a talaj nedvességét. A metszést virágzás után vagy kora tavasszal végezzük, ilyenkor a túl hosszú hajtásokat visszavágjuk, a száraz részeket eltávolítjuk. Fagytűrése kb. −25 és −29 °C között van. Gondot okozhatnak a levéltetvek, levéldarazsak, hernyók, pajzstetvek, a fűzrozsda, a levélfoltosságok, a rákos kéregelhalás és a lisztharmat. Edényben fontos a rendszeres öntözés és a földlabda védelme az ismétlődő átfagyástól és kiszáradástól.

Szerző: Kristýna | Revízió: 25.06. 2026