Kúszó madárbirs 'Mooncreeper' Cotoneaster dammeri 'Mooncreeper'

Termék részletes leírása

Kúszó madárbirs 'Mooncreeper' - örökzöld vagy félig lombhullató talajtakaró fajta. Faja a kínai Hupej tartomány hegyvidékeiről származik, ahol sziklás lejtőkön, cserjésekben és világos erdőszéleken él. Sűrű, rugalmas, ívesen elfekvő hajtásokat fejleszt, amelyek a talaj felszínére simulnak, és nedves talajjal érintkezve meg is gyökeresedhetnek. Az állomány általában 15–30 cm magasra nő, és fokozatosan 1,5–2 m szélességűre terül szét. Apró, merev, fényes levelei ovális alakúak és sötétzöld színűek. Enyhe teleken az ágakon maradnak, hó nélküli fagyokban vagy szeles termőhelyen a lombozat egy része lehullhat. Májusban és júniusban fehér, néha halványan rózsás árnyalatú, 1–2 cm átmérőjű virágok nyílnak, amelyek virágport és nektárt kínálnak a méheknek és más beporzóknak. Szeptembertől érnek apró, gömbölyű, kárminpiros almácskatermései. Télen is a hajtásokon maradhatnak, és a madarak táplálékául szolgálnak, emberi fogyasztásra azonban nem alkalmasak. A 'Mooncreeper' összefüggő talajtakaróként használható lejtőkön, sziklakertekben, sírokon, támfalakon és ágyásszegélyeken, ahol gátolja a gyommagvak csírázását, csökkenti a talajfelszín kiszáradását, és segít megvédeni a talajt az eróziótól. Jól társítható alacsony tűlevelűekkel, rózsákkal, varjúhájakkal, kakukkfüvekkel és alacsonyabb díszfüvekkel.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban is jól fejlődik, árnyékban ritkásabbá válik, kevésbé virágzik és terem. A jó vízáteresztő, humuszos, jó vízelvezetésű talajt kedveli, amely nem szárad ki csontszárazra, de tartósan sem marad vizenyős. Elviseli az enyhén savanyú és a meszes talajt is, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,5 között. Ültetés után az első idényben rendszeres öntözés ajánlott, később viszonylag jól tűri a rövidebb szárazságot. Mérsékelt tavaszi trágyázás elegendő komposzttal vagy lassan oldódó díszcserjetrágyával, az állomány tisztán tartását kéreg- vagy faaprítékmulcs segíti. A metszés általában a túlnövő hajtások visszavágására korlátozódik virágzás után vagy kora tavasszal, hogy elősegítse az elágazást és megőrizze az alacsony vonalat. Az ültetés ideje márciustól novemberig tart, fagyott talaj kivételével. Az állomány gyors záródásához 40–60 cm-es tőtávolság ajánlott, ami négyzetméterenként kb. 3–5 növényt jelent. A fajta kb. -20 °C-ig fagytűrő. Nyílt fekvésben a téli napsütés és a szél a levelek kiszáradását okozhatja, ezért segít a mulcsozás és az olvadáskor végzett téli öntözés. A betegségek közül előfordulhat a tűzelhalás, száraz nyarakon a lisztharmat is, a kártevők közül a levéltetvek vagy a pajzstetvek. A sérült hajtások időben történő eltávolítása és a levegős telepítés a kockázatot általában csökkenti.

Szerző: Jana | Revízió: 27.07.2026