Lágy selyemperje 'Variegatus' Holcus mollis 'Variegatus'

Termék részletes leírása

Lágy selyemperje 'Variegatus' - Európában és Észak-Afrikában őshonos évelő fű a perjefélék családjából, amely föld alatti rizómáinak köszönhetően inkább finom talajtakaróként viselkedik, mint klasszikus zsombékos fű. A természetben erdőszéleken, cserjésekben és nedvesebb réteken nő, gyakran savanyúbb, magasabb szervesanyag-tartalmú talajokon. A 'Variegatus' kerti változat, amelyet gyakran 'Albovariegatus' néven is említenek, keskeny, puha, finoman szőrös leveleivel és világos, hosszanti, krémszínű-fehér tarkázásával tűnik ki. Az év hűvösebb részében a tarkázás enyhén rózsaszínes árnyalatot kaphat, így az állomány az aljnövényzetben szórt fényként hat. A levélzet 25–35 cm magas, a virágszárakkal együtt a teljes magasság nagyjából 40–60 cm. Júniustól júliusig a levelek fölött laza bugák jelennek meg, amelyek zöldesből fokozatosan ezüstösszürkévé válnak, és száraz kötészetben is felhasználhatók. Tarackjainak köszönhetően jó körülmények között fokozatosan puha párnákká terjed, és kisimítja az évelők közötti átmeneteket. Kompozíciókban utak szegélyeként, vízfelületek körül és esőkertekben érvényesül, ahol kiemeli a kontrasztot az árnyékliliomokkal, páfrányokkal, nősziromokkal, legyezőfűvel és sásokkal. Edényben puha, áthajló tömeget alkot, jól kitölti az ültetések szélét, illetve cserjék alatt alacsony aljnövényzetként is használható.

Termesztés: A teljes napot és a félárnyékot kedveli, biztos vízellátás mellett. Száraz, sovány talajon, teljes napon a tarkázás és a növekedés is romlik, alkalmasabb a humuszos, jó vízáteresztő, tartósan enyhén nedves vagy nedves föld, hosszabb kiszáradás nélkül. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,0. Ültetése márciustól októberig lehetséges, nyáron rendszeres öntözést igényel, soványabb talajon érdemes tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó műtrágyával tápanyagot pótolni. Tarackoló növekedése miatt gyakran gyökérzárat vagy földbe süllyesztett, fenék nélküli edényt alkalmaznak, hogy az állomány a kijelölt helyen maradjon, és ne nőjön át a szomszédos évelőkbe. A tőtávolság nagyjából 30–40 cm, ami négyzetméterenként mintegy 5–7 tőnek felel meg, gyors záródás érdekében sűrűbben is ültethető. Virágzás után levághatók az elszáradt bugák és kitisztítható a tő, kora tavasszal pedig eltávolítják a régi levélzetet. A növény részben örökzöld, keményebb teleken azonban a föld feletti része elszáradhat, tavasszal megbízhatóan újrahajt. A beérett növények fagytűrését nagyjából -29 °C-ig adják meg. Egészségügyi problémák ritkák, egyes években rozsda jelentkezhet, főként sűrű állományban és tartósan nedves levélzet esetén. A tavaszi tőosztás és átültetés tömören tartja az állományt, és elősegíti az üde tarkázást.

Szerző: Nikol | Revízió: 28.1. 2026