Lampionvirág Physalis alkekengi

Termék részletes leírása

Lampionvirág - a burgonyafélék családjába tartozó, rizómás évelő növény. Délkelet-Európa és Ázsia mérsékelt övi területeiről származik, a kertekben elsősorban feltűnő, papírszerű csészéi miatt termesztik. Nagyjából 60–100 cm magasra nő, kúszó rizómái révén fokozatosan szélesebb csoportokká terjed. Szárai felállók, levelei tojásdadok vagy háromszögletűek, élénkzöldek. Júniustól augusztusig jelennek meg magányos, fehéres vagy krémfehér, körülbelül 2 cm-es virágai. Elvirágzás után a csésze jelentősen megnagyobbodik, felfúvódik, és augusztustól októberig narancssárgára vagy narancsvörösre színeződik. Belsejében gömbölyű bogyó érik, amely eleinte zöld, később narancssárga vagy skarlátvörös. A teljesen érett termések ehetők, C-vitamint, szerves savakat és karotinoidokat, köztük β-karotint és luteint tartalmaznak. Ízük savanykás, enyhén kesernyés árnyalattal. Az éretlen termések, a növény zöld részei és a papírszerű csészék nem fogyaszthatók. A legnagyobb díszértéket éppen a kiszíneződött lampionok adják, amelyek sokáig megmaradnak a növényen, és jól száríthatók. Őszi díszítésekhez, koszorúkhoz és szárazkötészethez ajánlottak, ahol megőrzik színüket és formájukat. A kertben természetes hangulatú ültetésekben, ágyásszegélyeken és olyan helyeken érvényesül, ahol összefüggőbb állományt alkothat.

Termesztés: Teljes naptól félárnyékig jól érzi magát, melegebb fekvésben hasznos az enyhe délutáni védelem a perzselő nap ellen. A talaj lehet átlagos kerti, humuszos vagy enyhén homokos, de mindig jó vízelvezetésű, mert télen árt neki a tartós pangó víz. A talajkémhatás tekintetében toleráns, ez leggyakrabban nagyjából pH 6,0–7,5 között mozog. Ültetés után és száraz időszakokban egyenletes öntözést igényel, a trágyázás általában tavaszi komposztra korlátozódik. Föld feletti része télre visszahúzódik, tavasszal a rizómákból újra kihajt. Ültetése márciustól májusig, illetve szeptemberben és októberben történik. Az ajánlott tőtávolság 40–50 cm, a gyakorlatban 4–6 növény/m², a későbbi terjedést figyelembe véve. A terjedés korlátozására gyökérzárat vagy földbe süllyesztett edényben történő termesztést alkalmaznak. Virágai leggyakrabban júniusban és júliusban nyílnak, díszes csészéi és termései augusztustól októberig érnek. A beérett tövek nagyjából –20 és –25 °C-ig fagytűrők. A növény mérgező, különösen az éretlen termései és zöld részei, ezért kisgyermekektől és háziállatoktól távol ültetendő. Problémaként levéltetvek, szárazságban takácsatkák, túl sűrű állományban gombás levélfoltosságok jelentkezhetnek. Hidegebb és szeles fekvésben a rizómák lomb- vagy komposztmulccsal történő téli takarása segít, különösen az ültetés utáni első télen. Edényes termesztéshez nagyobb mennyiségű ültetőközeget érdemes választani, hogy a földlabda ne száradjon ki és télen ne fagyjon át, az edényt pedig szélvédett helyre kell állítani. Erős csigakártétel esetén tavasszal a fiatal hajtások károsodhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 31.08. 2026