Laposágú kecskerágó Euonymus planipes

Termék részletes leírása

Laposágú kecskerágó - lombhullató cserje vagy kisebb fa, finoman terülő koronával. Hazai viszonyok között többnyire 2,5–3,5 m magas és 2–3 m széles, körülbelül 10 év alatt mintegy 2,5 m-esre nő. Levelei visszás tojás alakúak vagy széles oválisak, általában 10–12 cm hosszúak. Nyáron üdezöldek, ősszel bronzos, majd vörös tónusokba fordulnak. Májusban–júniusban laza virágzatokban apró, zöldessárga virágai nyílnak. Ezek nem feltűnőek, de a terméskötéshez fontosak. Szeptembertől októberig érnek a feltűnő, négykaréjos, fuksziarózsaszín toktermések. Felnyílva narancssárga magköpenyes magvakat mutatnak, és akár novemberig az ágakon maradhatnak. A termések díszesek, emberi fogyasztásra nem alkalmasak, lenyelve emésztési panaszokat okozhatnak. A madarakat ugyanakkor vonzzák. A hajtások feltűnően hegyes, sötét borvörösesbarna rügyekből fakadnak, amelyek télen is jól láthatók. Gyökérzete inkább sekély és szétterülő, ezért beválik a mulcs, amely egyenletes nedvességet tart és mérsékli a talaj túlmelegedését. Kompozícióban tűlevelűek sötét háttere előtt, díszfüvek mellett és természetes cserjecsoportokban érvényesül. Itt őszi színe meleg fényként hat a zöld között.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban fejlődik a legjobban. Meleg, szélvédett helyen a levelek és a termések színe a legélénkebb. Humuszos, jó vízáteresztő, vályogos vagy homokos vályogtalajt kedvel, pH-ja körülbelül 5,5–7,5 legyen. Fontos a víz elvezetése, mert a tartós pangó víz csökkenti az életerejét. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig lehetséges, hűvösebb fekvésben a tavaszi időpont előnyösebb. Az öntözés az ültetést követő első évben döntő, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot is elviseli. A tavaszi komposzt vagy díszfa-műtrágya serkenti a növekedést és a terméskötést. A metszést a tél végén vagy kora tavasszal végezzük, ritkítás és formatartás céljából. Szabadon növő sövényben inkább mérsékelten metsszük, hogy a termések megmaradjanak. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között körülbelül -25 °C-ig bizonyított. A fiatal ültetéseknek jót tesz a gyökérzóna mulcsozása. Szabadon növő sövényhez a cserjéket nagyjából 1–1,5 m-enként ültetjük, csoportban körülbelül 1 növény jut 1 m²-re. Városi környezetben általában jól tűri a szennyezett levegőt, ha a begyökeresedés idején elegendő vizet kap. A lehetséges kártevők közül pajzstetvek és levéltetvek jelenhetnek meg, néha lisztharmat is. Ezért hasznos a jól szellőző termőhely és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Edényes nevelésnél fontos a jó vízelvezetés és a cserép téli szigetelése.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.2. 2026