Laposlevelű iringó 'Blue Hobbit' - Eryngium planum 'Blue Hobbit' Eryngium planum 'Kék Hobbit'

Termék részletes leírása

Kék iringó 'Blue Hobbit' - száraz, sziklás talajról származik, ami megmutatkozik a szilárd szokásában és a szerény igényeiben. A 'Blue Hobbit' kultivár a fajta egyik legalacsonyabb választéka, és kompakt, sűrűn elágazó bokrot képez, rövidebb ízközökkel. A magasabb kultivárokhoz, mint például a 'Blaukappe', képest az ágyások elején és kisebb kertekben is megállja a helyét. Júliustól szeptemberig a szárak végén gömb alakú, 3–4 cm átmérőjű virágzatok jelennek meg, keskeny, tövises murvalevelekkel körülvéve, amelyek acélkék színt kapnak. A levelek szürkészöldek, ülők, finoman tövises szélűek, nem mérgezőek. A kifejlett növény körülbelül 30–40 cm magas és 30–35 cm széles, így jól illeszkedik kisebb kompozíciókba is, és nem nyomja el a szomszédos évelőket. A virágok méhbarátok és vonzzák a pillangókat is, virágzás után dekoratív, szárításra alkalmas terméscsomóvá alakulnak. Az ágyásokban jól mutat a rozslapuval, kék iringóval, varjúhájjal, zsályával és alacsony echinaceákkal, ahol kifejező formai kontrasztot hoz létre.

Növénygondozás: Napos, meleg és szellős, védett helyen fejlődik a legjobban. Legjobban szárazabb mikroklímában, kavicsos ágyásokban, falak mellett és vízáteresztő lejtőkön virágzik. Könnyű vagy közepes talajt igényel kiváló vízelvezetéssel, gyakran kavics vagy homok hozzáadásával; a téli tartós pangó víz a nyak rothadásához vezet. Az ajánlott pH semleges vagy enyhén lúgos, 6,8–8,0. Az ültetés után az első szezonban egyenletes nedvességet kell biztosítani, utána a növények ellenállnak a szárazságnak, és az öntözésre főként hosszan tartó esőhiány esetén van szükség. A trágyázás mérsékelt, tavasszal elegendő egy vékony réteg komposzt, a túlzott nitrogén elősegíti a dús leveleket és a szárak elhajlását. A mulcs általában ásványi (kavics), szerves mulcsot nem szabad a növény tövéhez tenni. A virágzó szárak virágzás után eltávolíthatók, vagy átteleltethetők a szerkezetükért, és a metszést kora tavasszal kell elvégezni. A virágzás általában júniustól augusztusig tart, egyes fajoknál szeptemberig; száraz virágkötészeti célokra a virágzat „betakarítása” júliusban–augusztusban történik, teljes virágzásban. Az ültetés legmegbízhatóbb tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október), a tél előtti meggyökeresedésre helyezve a hangsúlyt. A kerti fajtáknál a fagyállóság általában -25 és -34 °C között mozog, a fő kockázatot a téli nedvesség jelenti. Konténerben termesztve mélyebb cserepet és nagyon vízáteresztő aljzatot kell választani, télen pedig kulcsfontosságú a locsolás korlátozása. A távolság általában 30–50 cm a növekedéstől függően. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és levélfoltosság, túlnedvesedés esetén rothadás, kártevők közül levéltetvek az új hajtásokon és csigák a frissen növő növényeken.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.01.23.