Lawson-hamisciprus 'Pendula' Chamaecyparis lawsoniana 'Pendula'

Termék részletes leírása

Lawson-hamisciprus 'Pendula' - Délnyugat-Oregon és Észak-Kalifornia nedves, ködös erdeiből származik. Ott hűvösebb nyarú lejtőkön és völgyekben, savanyú, köves talajokon nő. A 'Pendula' fajta csüngő forma. Csúcshajtása egyenesen tör felfelé, oldalágai ívesen lehajlanak, és végükön finom függönyökként omlanak alá. Növekedési formája természetesen keskeny, és idővel csak fokozatosan szélesedik, ezért kisebb kertekben is jól használható. Pikkelyszerű levelei sötétzöldek vagy kékeszöldek. A gallyak síkjában lapított legyezőket alkotnak, és szétmorzsolva enyhén gyantás illatúak. Tavasszal, március–áprilisban apró porzós tobozok jelennek meg. Beporzás után kicsi, gömb alakú, körülbelül 8–10 mm átmérőjű tobozok érhetnek be. Kifejlett korában a kertekben általában 8–10 m magasra nő 2–3 m szélesség mellett. Az első 10 évben a termőhelytől függően körülbelül 2–4 m magas. Természetes hatású vízfelületek mellett és lejtőn, de terasz vagy bejárat mellett függőleges hangsúlyként is. Itt érvényesül igazán a finom csüngő ágak és a tömörebb formák kontrasztja. Kompozíciókban jól társítható rododendronokkal, csarabokkal, páfrányokkal, díszfüvekkel és árnyéktűrő évelőkkel, például árnyékliliomokkal, tűzesőkkel és bőrlevelekkel.

Lawson-hamisciprus - az USA nyugati részéről származó tűlevelű. Elegáns megjelenése és sűrű lombozata miatt igen kedvelt a kertészetben. Változatos alakú és levélszínű fajtáinak választéka is széles. A fajt gyorsabb növekedés és nagy változatosság jellemzi, így sokféle kertben és tájépítészeti megoldásban alkalmazható. Természetes körülmények között akár 30 méter magasra is megnő. A kertekben azonban általában kisebb marad: a tömör törpe formáktól a 10–15 méter körüli közepes termetű fákig terjed a skála. Levelei pikkelyszerűek, puhák, gyakran szabályos sorokba rendeződnek. Színük a fajtától függően zöld, kékeszöld vagy sárgászöld. A Lawson-hamisciprust szoliterként, sövényként, csoportos ültetésben és tűlevelű kompozíciók részeként is használják. Változatossága miatt nagyobb kertekbe, városi kertekbe és parkokba egyaránt alkalmas. Igénytelen gondozása és mutatós megjelenése miatt kedvelt választás azoknak, akik díszes és viszonylag gyors növekedésű tűlevelűt keresnek.

Termesztés: Legjobb számára a napos vagy enyhén félárnyékos, ideális esetben szélvédett termőhely. A kiszárító szél ugyanis növeli a hajtásvégek elszáradásának kockázatát, a téli napsütés pedig februárban és márciusban fokozhatja a párologtatást. A mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, körülbelül 5,0–6,5 pH-jú talaj vált be, tartós pangó víz nélkül. Kötöttebb talajban drénréteg és durvább homok vagy kavics bekeverése ajánlott. Az öntözés főként az első két évben fontos, valamint télen, hótakaró nélküli fagyok idején, amikor az örökzöld fás szárúak könnyen kiszáradnak. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb tavasszal, lassan oldódó díszfa- és díszcserjetrágyával. Ezt mulcsként kijuttatott komposzt egészítheti ki. Metszést általában nem igényel. A hajtások esetleges visszavágását kora tavasszal és csak a zöld részig végezzük, hogy ne maradjanak csupasz gallyak. Fiatalabb példányok edényben is nevelhetők. Az edény legyen jó vízelvezetésű, a földlabdát pedig télen szigeteléssel kell védeni. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között körülbelül -25 °C-ig terjed. A fiatal ültetéseknek jót tesz a mulcs és a téli árnyékolás. A leggyakoribb veszélyt a tartósan nedves talajban fellépő Phytophthora okozta gyökérrothadás jelenti. Az állati kártevők közül száraz levegőn takácsatkák és pajzstetvek jelenhetnek meg. Szoliterként ültetve a várható szélességtől függően körülbelül 1,5–2,5 m tőtávolság ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.01. 2026