Lawson-hamisciprus 'Pygmaea Argentea' Chamaecyparis lawsoniana 'Pygmaea Argentea'

Termék részletes leírása

Lawson-hamisciprus 'Pygmaea Argentea' - 'Backhouse Silver' szinonimanéven is ismert. Történelmi brit fajta, amelyet a yorki James Backhouse & Son faiskolában szelektáltak a 19. század vége előtt. A Lawson-hamisciprus igen lassan növő törpe formái közé tartozik. Fiatalon sűrű, gömb alakú cserjét nevel, habitusa a korral fokozatosan széles kúp alakúvá alakul. Sok év alatt nagyjából 1–2 m magasra és mintegy 0,8–1,2 m szélesre nő. Ágacskái rövidek, sűrűn elágazók, finom legyezőkbe rendeződnek. Pikkelyes lombozatának alapszíne kékeszöld vagy szürkészöld, a fiatal hajtások vége pedig krémsárga vagy ezüstösfehér. A legerősebb kontraszt a tavaszi és kora nyári növekedés idején mutatkozik. A fehéres részek az erős déli napon elszáradhatnak, ezért kedvezőbb a világos termőhely, ahol a nap legmelegebb szakaszában enyhe árnyék éri. A fajta jól érvényesül sziklakertekben, hangás kertrészekben, kisebb előkertekben, sötétzöld tűlevelűekkel alkotott kompozíciókban, valamint szoliterként edényben is. Apró tobozkái nem számítanak fő díszítőértéknek.

Lawson-hamisciprus - az Egyesült Államok nyugati részéről származó tűlevelű, amely elegáns megjelenése, sűrű lombozata és a különböző formájú és lombszínű fajták széles választéka miatt igen kedvelt a kertészetben. A faj viszonylag gyors növekedéséről és változatosságáról ismert, így sokféle kertben és tájépítészeti megoldásban alkalmazható. Természetes körülmények között akár 30 méter magasra is megnő, a kertekben azonban többnyire kisebb marad – a tömör törpe formáktól a mintegy 10–15 méter magas, közepes méretű fákig. Levelei pikkelyesek, puhák, gyakran szabályos sorokba rendeződnek, színük a fajtától függően zöld, kékeszöld vagy sárgászöld. A Lawson-hamisciprust szoliter faként, sövényekben, csoportos ültetésekben és tűlevelű kompozíciók részeként is használják. Változatossága révén nagyobb kertekbe, városi kertekbe és parkokba egyaránt alkalmas. Csekély gondozási igénye és vonzó megjelenése miatt kedvelt választás azok számára, akik díszes, ugyanakkor viszonylag gyorsan növő tűlevelűt keresnek.

Termesztés:  A legmegfelelőbb a napos vagy enyhén félárnyékos, ideális esetben szélvédett termőhely, mert a szárító szél növeli a hajtásvégek elszáradásának kockázatát, a téli napsütés pedig februárban és márciusban fokozhatja a párologtatást. Mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, kb. 5,0–6,5 pH-jú talajban fejlődik jól, tartós pangó víz nélkül. Kötöttebb talajban drénréteg és durvább homok vagy kavics bekeverése ajánlott. Az öntözés főként az első két évben fontos, valamint télen hó nélküli fagyok idején, amikor az örökzöld fás szárúak könnyen kiszáradnak. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb tavasszal díszfás szárúaknak való lassan oldódó műtrágyával, szükség esetén komposzttal mint talajtakaróval kiegészítve. Metszést általában nem igényel, az esetleges hajtásvisszavágást tavasszal és csak a zöld részig végezzük, hogy ne maradjanak csupasz ágacskák. Edényes nevelés fiatalabb növényeknél lehetséges, az edény legyen jó vízelvezetésű, télen a földlabdát szigeteléssel kell védeni. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között nagyjából -25 °C-ig terjed, a fiatal ültetéseknek jót tesz a talajtakarás és a téli árnyékolás. A leggyakoribb kockázatot a tartósan nedves talajban fellépő fitoftórás gyökérrothadás jelenti, állati kártevők közül száraz levegőn takácsatkák és pajzstetvek jelenhetnek meg. Szoliter ültetéshez a várható szélességtől függően nagyjából 1,5–2,5 m-es ültetési távolság ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 07.09. 2026