Lawson-hamisciprus 'Wissel's Saguaro' Chamaecyparis lawsoniana 'Wissel's Saguaro'

Termék részletes leírása

Lawson-hamisciprus 'Wissel's Saguaro' - feltűnő, örökzöld, holland eredetű fajta. A 'Wisselii' fajtán kialakult boszorkányseprűből származik, amelyet J. B. A. Dekker fedezett fel Mijdrechtben 1962-ben. Később került be a faiskolák szélesebb kínálatába, nevét pedig arról kapta, hogy ágai az oszlopos saguarókaktusz karjaira emlékeztetnek. Keskenyen felálló termetű, közepes növekedésű, évente nagyjából 15–20 cm-t nő. Tízéves korára mintegy 2 m magas és 0,5–0,7 m széles, idős korában általában 4–6 m magas és körülbelül 1 m széles. A főhajtás felfelé tör, a rövidebb oldalágak előbb elhajlanak, majd szabálytalanul felfelé fordulnak, így jellegzetes, kandeláberszerű sziluett alakul ki. Lombja sűrű, finom, pikkelyes, kékeszöld vagy szürkéskék, egész évben díszít. Apró tobozkái másodlagos jelentőségűek. Elsősorban szoliterként érvényesül, a ház bejáratánál, modern és japán hangulatú kertekben, vízfelületek mellett, illetve ott, ahol hangsúlyos függőleges elemre van szükség kis alapterületen. Szabálytalan elágazása miatt hagyományos, összefüggő sövénynek nem alkalmas.

Lawson-hamisciprus - az Egyesült Államok nyugati részéről származó tűlevelű, amely elegáns megjelenése, sűrű lombja és a különböző formájú és színű fajták széles választéka miatt nagyon kedvelt a kertészetben. A faj viszonylag gyors növekedéséről és változatosságáról ismert, ezért sokféle kertben és tájépítészeti megoldásban alkalmazható. Természetes körülmények között akár 30 méter magasra is megnő, a kertekben azonban többnyire kisebb marad, a kompakt törpe formáktól a 10–15 méter körüli, közepes méretű fákig. Levelei pikkelyesek, puhák, gyakran szabályos sorokba rendeződnek, színük a fajtától függően zöld, kékeszöld vagy sárgászöld. A Lawson-hamisciprust szoliterként, sövényben, csoportos ültetésben és tűlevelű kompozíciók részeként is használják. Változatossága révén nagyobb kertekbe, valamint városi kertekbe és parkokba egyaránt való. Egyszerű gondozása és vonzó megjelenése miatt népszerű választás azok számára, akik díszes, ugyanakkor viszonylag gyorsan növő tűlevelűt keresnek.

Termesztés:  Legjobb számára a napos vagy enyhén félárnyékos, ideális esetben szélvédett termőhely, mert a kiszárító szél növeli a hajtásvégek elszáradásának kockázatát, a téli napsütés pedig februárban és márciusban fokozhatja a párologtatást. A mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, nagyjából 5,0–6,5 pH-jú talaj válik be, tartós pangó víz nélkül. Kötöttebb talajban ajánlott vízelvezető réteg kialakítása és durvább homok vagy kavics bekeverése. Az öntözés főként az első két évben fontos, valamint télen, hótakaró nélküli fagyok idején, amikor az örökzöldek könnyen kiszáradnak. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb tavasszal lassan oldódó, díszfás növényekhez való trágyával, kiegészítve komposztból készült mulccsal. Metszést általában nem igényel, az esetleges hajtásrövidítést tavasszal és csak a zöld részig végezzük, hogy ne maradjanak csupasz ágacskák. Fiatalabb példányok cserépben is nevelhetők, az edény legyen jó vízelvezetésű, télen pedig a földlabdát szigeteléssel védjük. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között nagyjából -25 °C-ig terjed, a fiatal ültetések meghálálják a mulcsot és a téli árnyékolást. A leggyakoribb veszély a tartósan nedves talajban fellépő Phytophthora okozta gyökérrothadás, száraz levegőben takácsatkák és pajzstetvek is megjelenhetnek. Szoliterként ültetve a célszélességtől függően körülbelül 1,5–2,5 m tőtávolság ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 07.09. 2026