Leánykökörcsin 'Pinwheel Violet Blue' Pulsatilla vulgaris 'Pinwheel Violet Blue'

Termék részletes leírása

Leánykökörcsin 'Pinwheel Violet Blue' - Nyugat- és Közép-Európa szép sztyeppi évelője, amely a természetben száraz, köves, gyakran meszes gyepekhez kötődik. A 'Pinwheel Violet Blue' a Pinwheel sorozat tagja, amelyet szabadföldi termesztésre, korábbi virágzáskezdetre nemesítettek. A növény tartós gyökérnyakat és inkább karószerű gyökeret fejleszt, a finoman szeldelt, sűrűn szőrös levelekből álló tőrózsából tavasszal egyenként selymesen pelyhes virágszárak emelkednek. Márciustól áprilisig jelennek meg harang alakú virágai, amelyek fokozatosan tál alakúra nyílnak, közepükön sárga porzókkal és kékeslila lepellevelekkel. Elvirágzás után feltűnő, ezüstösen szőrös aszmagtermés-csoportok következnek, amelyek száraz kötészetben is dekoratívak. A faj kedvelt méhlegelő, a kertben az ágyások elülső részén, sziklakertekben, kavicsos kertekben és edényekben is jól mutat. Jól társítható szárazságtűrő díszfüvekkel, varjúhájakkal, kakukkfüvekkel és tavaszi hagymásokkal. A növény friss részei lenyelve irritálóak, ezért kisgyermekes vagy háziállatos kertekben inkább kevésbé hozzáférhető helyre ültetik. Hűvösebb tavaszon virágai tovább, gyakran 3–4 hétig díszítenek, ezzel egy időben kihajtanak a levelek is, amelyek nyáron üde zöldek, ősszel pedig visszahúzódnak. A leánykökörcsin a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik, vadon élő állományai Közép-Európa több országában törvényes védelem alatt állnak, ezért kertekbe kizárólag faiskolai szaporítású fajtákat használnak.

Termesztés:  Teljes napot igényel, a világos félárnyékot is elviseli, de legszebben meleg, gyorsan felszáradó mikroklímában virágzik, például sziklakertben, kavicsos ágyásban vagy enyhe lejtőn. Inkább a téli nedvesség jelent gondot, mint a fagy. A talaj legyen nagyon jó vízáteresztő, homokos vályog vagy kavicsos, zúzalékkal vagy durva homokkal keverve és jó vízelvezetéssel, az ajánlott pH körülbelül 6,5–8,0, a meszes talajok is gyakran megfelelnek. Az öntözés mérsékelt, két öntözés között a talajfelszín kiszáradhat, begyökeresedés után a növény általában jól tűri a szárazabb időszakokat, kötött talajon nő a gyökér- és gyökérnyakrothadás kockázata. A trágyázás tavaszi könnyű tápanyag-utánpótlásra korlátozódik, erre érett komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú trágya alkalmas. Metszést általában nem igényel, elvirágzás után csak a sérült leveleket távolítják el, a díszes, pelyhes aszmagtermések rendszerint májusban és júniusban érnek be. Ásványi talajtakarás ajánlott, a finom kavics visszaszorítja a gyomokat és szárazon tartja a gyökérnyakat. Ültetése tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) történik. Megeredés után a leánykökörcsint nem ültetik át, karógyökere miatt a tőosztást rosszul viseli. Edényben mélyebb cserépben, nagyon jó vízáteresztő közegben és vízelvezető réteggel nevelhető, télen fontos a tartós esőtől való védelem. Hazai viszonyok között körülbelül –28 és –29 °C-ig fagytűrő. A betegségek közül túl sűrű állományban lisztharmat, túlöntözéskor rothadás léphet fel, a kártevők közül főként tavasszal a csigák jelentenek veszélyt. Az ajánlott tőtávolság mintegy 25–30 cm, felületi telepítéshez négyzetméterenként körülbelül 9–12 növény szükséges.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.02. 2026