Legyezőlevelű harangláb 'Red and White' Aquilegia flabellata 'Red and White'

Termék részletes leírása

Legyezőlevelű harangláb 'Red and White' - az alacsony harangláb nagyon dekoratív díszfajtája, amely feltűnő, kétszínű virágzásával, tömör növekedésével és finom megjelenésével tűnik ki. A kedvelt fajták közé tartozik kisebb kertekbe, sziklakertekbe, edényekbe és aprólékosan megtervezett évelőágyásokba. Alacsony, csomós növekedésű évelő, általában 20–30 cm magas, virágzáskor a virágszárakkal együtt mintegy 30–35 cm-t ér el. Habitusa tömör, sűrű és természetesen rendezett. Levelei finoman szeldeltek, kékeszöldek, a haranglábakra jellemzők, tavasztól nyárig díszítenek. Virágai májustól júniusig nyílnak. Kisebbek, inkább felállók, rövid sarkantyúkkal, amelyek az Aquilegia flabellata fajra jellemzők. Színük igen hatásos: a mélyvörös csészelevelek élénken elütnek a tiszta fehér középtől, ami üde és kifejező megjelenést kölcsönöz a virágoknak. A növény méretéhez képest gazdagon virágzik, virágai vonzzák a méheket és más beporzókat. Teljesen fagytűrő, és jól viseli a szokásos kerti körülményeket. 

Termesztés: Félárnyékban fejlődik a legjobban, de napos termőhelyet is elvisel, ha a talaj elegendő nedvességet tartalmaz. Hűvösebb fekvésekbe is alkalmas, ahol jobban érzi magát, mint a melegkedvelőbb fajok. Humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen nedves, ideális esetben enyhén savanyú vagy semleges (pH 5,5–7,0) talajt igényel. Nem tűri a tartós szárazságot, sem a nehéz, pangóvizes talajt. A lombkomposzttal vagy komposzttal végzett mulcsozás igen hasznos. Az öntözés főként ültetés után és száraz időszakokban fontos. A legyezőlevelű harangláb rosszul viseli a tartós kiszáradást, ugyanakkor vízben sem állhat. Trágyázása nem igényes – elegendő tavasszal egy adag komposzt vagy gyenge szerves trágya. A nitrogénnel való túltrágyázás a virágzás rovására buja levélnövekedést okoz. Teljesen fagytűrő, általában –30 °C-ig, és a közép-európai viszonyok között gond nélkül áttelel. Viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben, bár előfordulhatnak aknázólegyek vagy lisztharmat, ezek azonban többnyire nem veszélyeztetik a növény életerejét. Metszése nem szükséges. Virágzás után a virágszárak eltávolíthatók, ha nem kívánatos az önvetés, amely ennél a fajnál inkább mérsékelt. A leveleket őszig a növényen hagyjuk, illetve kora tavasszal távolítjuk el. A növény tőosztással könnyen szaporítható.

Szerző: Kamila | Revízió: 5. 1. 2026