Leucothoe 'Zeblid' Leucothoe 'Zeblid'

Termék részletes leírása

Leucothoe 'Zeblid' - örökzöld cserje Észak-Amerika erdős lejtőiről és szurdokaiból, ahol humuszos, természetesen savanyú talajban és szórt fényben él. A Leucothoe fontanesiana 'Zeblid' kultivárt, amelyet gyakran 'Scarletta' kereskedelmi néven forgalmaznak, az Egyesült Államokban nemesítették és 1984-ben szabadalmaztatták. Nemesítője, Alex J. Zebehazy a tömör növekedésre, a fiatal levelek színére és a jó árnyéktűrésre törekedett. A cserje sűrű, ívesen szétterülő habitusú, a kertekben általában 0,6–1 m magas és 0,8–1,2 m széles. Levelei bőrneműek, keskeny lándzsásak és fényesek, gyakran 6–10 cm hosszúak, tavasszal bronzosan vagy sötétvörösen hajtanak, nyáron kizöldülnek, ősztől a tél végéig pedig bor- és bronzszínű árnyalatokba váltanak. Májustól júniusig a hajtások mentén apró, fehér, korsó alakú virágok jelennek meg rövid fürtökben, többnyire feltűnő illat nélkül, a beporzók mégis szívesen látogatják. Az RHS a kultivárt a Award of Garden Merit díjjal kitüntetett fás szárúak közé sorolta. Kertkompozíciókban a 'Zeblid' talajtakaró cserjeként érvényesül félárnyékban és árnyékban, rododendronok és babérhangák (Pieris) alatt, jól kiegészíti a páfrányokat és az árnyékliliomokat. Konténerben is mutatós, ahol virágzáson kívüli időszakban is színt visz a kompozícióba. Télen levelei sötét borvörös tónusúak, így a cserje tűlevelűek vagy puszpángok hátterén is színfoltként hat. Növekedése inkább lassú, formája alakítás nélkül is rendezett marad.

Termesztés: Félárnyékos vagy árnyékos, szélvédett termőhelyet és egyenletesen nedves talajt igényel. Magyarország hűvösebb vidékein a napot is elviseli, ha a közeg nem szárad ki, és a gyökereket mulcs árnyékolja. Legjobban a jó vízáteresztő, humuszos, savanyú kémhatású, körülbelül pH 4,5–6,0 közötti talajban fejlődik. Meszes talajon klorózis és halványabb színeződés jelentkezhet, ezért célszerű a talajt lombkomposzttal és komposztált fenyőkéreggel javítani, vagy konténerben, savanyú (rododendron-) virágföldben nevelni. Az öntözés legyen rendszeres, de tartós pangó víz nélkül, mert az növeli a gyökérbetegségek kockázatát. A savanyú talajt kedvelő növényeknek szánt tápanyaggal végzett tavaszi trágyázás elősegíti az új hajtások képződését és a színek intenzitását, jól beválik az évenkénti mulcsozás is. Metszést általában nem igényel, csak virágzás után távolítjuk el a sérült vagy rendezetlenül kiálló ágakat. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők. Begyökeresedés után fagytűrését mintegy -25 °C-ra teszik, hótakaró nélküli fagyokban segít a téli árnyékolás és a talaj átfagyása előtti alapos beöntözés. A növény többnyire ellenálló, konténeres nevelésnél olykor ormányosbogarak kártétele jelentkezik. Talajtakaróként négyzetméterenként körülbelül 3 növénnyel számolunk, sorba ültetve a tőtávolság 60–70 cm körül alakul. Szárazabb teleken a levélszélek beszáradhatnak, ezért értékes a szélvédett fekvés és a gyökérnyakat védő mulcs.

Szerző: Nikol | Revízió: 15.12.2025