Ligeti zsálya 'Blaukönigin' Salvia nemorosa 'Blaukönigin'

Termék részletes leírása

Ligeti zsálya 'Blaukönigin' - Salvia × sylvestris 'Blaukönigin' vagy 'Blue Queen' szinonim néven is forgalmazzák. A Salvia nemorosa délkelet-európai, valamint nyugat- és északnyugat-ázsiai sztyeppei és erdőssztyeppei élőhelyeihez kötődik. A kertben tartós, idővel fásodó töveket nevel. Teljes virágzásban általában 50–70 cm magasra nő, a tő szélessége a talaj termékenységétől függően 35–50 cm körül állandósul. Levelei keskeny tojásdadok vagy lándzsásak, többnyire 5–8 cm hosszúak, erősen ráncosak és finoman szőrösek. Szétdörzsölve a zsályákra jellemző illóolajokat árasztják. Májustól augusztusig a lomb fölé karcsú, felálló, mintegy 15–25 cm hosszú füzérek emelkednek, apró, kétajkú, kékeslila virágokkal. A virágokat bíbor- vagy borvörös színű murvalevelek és csészék kísérik, amelyek elvirágzás után is megtartják színüket, így meghosszabbítják a tő díszítőértékét. Kiváló méhlegelő, a lepkék számára is vonzó. Évelőágyásokba, kavicsos és szárazságtűrő kertrészekbe, sztyeppei hangulatú kiültetésekbe és rózsák mellé egyaránt ajánlott. A kompozícióban jó társai a macskamenták, a cickafarkak és a díszfüvek. Virágszárai vágott virágként is felhasználhatók.

Termesztés: Teljes napsütést és gyorsan vízelvezető talajt igényel, ideális a kavicsos vagy homokos, drénezett keverék. A 6,5–8 körüli pH-t és a meleg, jól szellőző termőhelyet kedveli, ahol a levelek eső után gyorsan felszáradnak. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után jól tűri a szárazságot. A tartós téli pangó víz és a nehéz agyagtalaj viszont gyökérnyaki rothadáshoz és pusztuláshoz vezet. Hazai viszonyok között jól beválik a magaságyásba vagy kavicsmulcsba ültetés, edényes nevelésnél fontos a téli takarás az eső, valamint az olvadás és fagy váltakozása ellen. A trágyázás legyen mértékletes, alkalmas a kis adag komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú trágya, hogy a tövek ne dőljenek szét és a levelek ne rothadjanak. A virágszárak elvirágzás után eltávolíthatók, illetve már megjelenésükkor is levághatók, ha a cél a levélrózsa hosszabb élettartama. Fagytűrése jó vízelvezetésű talajban mintegy -20 °C, a fagynál érzékenyebb a téli nedvességre. Leggyakrabban márciustól októberig ültetik, legjobb tavasszal a felmelegedett talajba vagy nyár végén, ősz elején. Az ajánlott tőtávolság 45–50 cm, ami négyzetméterenként körülbelül 4–5 db-nak felel meg. A vadak kevésbé kedvelik, és száraz ágyásokban rendszeres metszés nélkül is megállja a helyét.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026