Ligeti zsálya 'Mainacht' Salvia nemorosa 'Mainacht'

Termék részletes leírása

Ligeti zsálya 'Mainacht' - a Salvia nemorosa és a Salvia pratensis hibridje. Szülőfajai Közép- és Délkelet-Európa, valamint Nyugat-Ázsia sztyeppés és erdőssztyeppés élőhelyeiről származnak. A kultivárt Ernst Pagels német nemesítő és faiskolai kertész vezette be a termesztésbe 1956-ban, később pedig az évelőágyásokban leggyakrabban használt zsályák egyikévé vált. Sűrű, csomós növekedésű, virágzáskor általában 40–60 cm magas és 45–55 cm széles. Levelei lándzsásak vagy hosszúkás tojásdadok, enyhén ráncosak, középzöldek vagy szürkészöldek, szétdörzsölve az illóolaj-tartalmuknak köszönhetően fűszeres illatot árasztanak. Májustól júliusig a lombozat fölé keskeny, felálló, mintegy 15–25 cm hosszú füzérek emelkednek, apró, kétajkú, mély kékeslila virágokkal, amelyek szépen elüt a sötétebb csészéktől és gyakran a bíborszínű száraktól is. Elvirágzás után a csészék díszítőértéke megmarad, az első virághullám visszavágása után pedig augusztus–szeptemberben gyakran újra virágzik. Virágait felkeresik a méhek és más beporzók, a lepkéket is vonzza. Kompozíciókban egyenletes ritmust ad a szegélyekben és a sztyeppágyásokban, jól társítható rózsákkal, levendulával, macskamentával, cickafarkkal és díszfüvekkel. Szilárd virágszárai vágott virágként is jól használhatók.

Termesztés:  Teljes napot és gyors vízelvezetésű talajt igényel, ideális a kavicsos vagy homokos, drénezett keverék. Kedveli a kb. 6,5–8 pH-t, valamint a meleg, jól szellőző termőhelyet, ahol eső után a levelek gyorsan felszáradnak. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után a szárazságot jól tűri. A tartós téli pangó víz és a nehéz agyagtalajok viszont gyökérnyaki rothadáshoz és pusztuláshoz vezetnek. Hazai viszonyok között jól bevált a magaságyásba vagy kavicsmulcsba ültetés, edényben tartva fontos a téli védelem az eső, valamint az olvadás és fagy váltakozása ellen. A trágyázás legyen mértékletes, alkalmas a kis adag komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú trágya, hogy a levelek ne dőljenek szét és ne rothadjanak. A virágszárak elvirágzás után eltávolíthatók, illetve már megjelenésükkor is levághatók, ha a cél a levélrozetta hosszabb élettartama. Fagytűrése jó vízelvezetésű talajon kb. -20 °C, a fagynál érzékenyebben reagál a téli nedvességre. Leggyakrabban márciustól októberig ültetik, legjobb tavasszal átmelegedett talajba vagy nyár végén, ősz elején. Az ajánlott tőtávolság 45–50 cm, ami mintegy 4–5 db/m²-nek felel meg. A vadak kevésbé kedvelik, és száraz ágyásokban rendszeres metszés nélkül is megállja a helyét.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026