Ligeti zsálya 'Ostfriesland' Salvia nemorosa 'Ostfriesland'

Termék részletes leírása

Ligeti zsálya 'Ostfriesland' - hosszú életű sztyeppei évelő Délkelet-Európából és Nyugat-Ázsiából, amelyet stabil habitusa, szilárd virágszárai és hosszú virágzása miatt becsülnek. A konyhai zsályától (Salvia officinalis) eltérően elsősorban dísznövényként termesztik, levelei finoman illatosak, de általában nem gyűjtik őket. Az 'Ostfriesland' fajta a klasszikus, évek óta bevált kerti szelekciók közé tartozik, megbízható regenerálódó képessége miatt közterületeken is gyakran ültetik. Hosszúkás, enyhén érdes, szürkészöld vagy középzöld levelekből tömör, csomós párnát alkot, amelyből egyenes, elágazó szárak emelkednek. Júniustól augusztusig sűrű füzérekben hozza ibolyáskék árnyalatú ajakos virágait, amelyeket tövüknél gyakran sötétebb csészék kísérnek, ezek virágzás után is meghosszabbítják díszértékét. A virágokat a méhek, poszméhek és lepkék is gyakran látogatják. Az elnyílt virágszárak visszavágása után sokszor második virágzási hullám következik, a tő pedig rendezett formáját is megőrzi. Virágzáskor kb. 40–60 cm magasra nő, a tő szélessége 40–50 cm körül alakul. Az évelőágyások elülső és középső részén, kavicsos telepítésekben és nagyobb edényekben érvényesül, ahol jól illik díszfüvekhez, macskamentához, levendulához, cickafarkhoz vagy gólyaorrhoz. Rózsák mellé is ajánlott, ahol kiemeli virágaik színét, és finom textúrájával takarja a talajt.

Termesztés: A teljes napot vagy enyhe félárnyékot és a jó vízáteresztő talajt kedveli, amely eső után gyorsan felszárad. Ideális számára a homokos vályog vagy kavicsos közeg, pH kb. 6,0–7,5 között. Kötött talajban segít a kavics bekeverése, a kissé kiemelt helyre ültetés és a finom zúzalékból készült mulcs. A fiatal növényeket rendszeresen öntözzük, begyökeresedés után már csak hosszabb aszály idején van rá szükség. A túlzott nitrogéntrágyázás buja növekedést és gyengébb szárstabilitást okoz. A virágzást az elnyílt virágszárak visszavágása segíti, tavasszal a tavalyi hajtások maradványait általában közvetlenül a levélrózsa felett távolítják el. Az ültetés márciustól októberig lehetséges, az ajánlott tőtávolság 35–40 cm, ez nagyjából 6–8 db négyzetméterenként. Edényben nagyobb térfogatot és vízelvezető réteget érdemes választani, az öntözés gyakoribb, mint ágyásban, de tartós pangó víz nélkül. Fagytűrése magas, a hazai viszonyok között többnyire takarás nélkül áttelel, tájékoztatásul −30 °C-ig. Téli károsodás inkább kötött, nedves talajban fenyeget. Meleg, száraz nyáron igen ellenálló, a betegségek közül túl sűrű telepítésben lisztharmat vagy levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők általában a fiatal hajtáscsúcsokon megjelenő levéltetvekre korlátozódnak, kivételesen a frissen ültetett növényeken csigák is előfordulhatnak.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.12.2025