Ligeti zsálya 'Rosakönigin' Salvia nemorosa 'Rosakönigin'

Termék részletes leírása

Ligeti zsálya 'Rosakönigin' - Európa melegebb vidékeiről, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiából származó évelő, amely napos, gyorsan felmelegedő lejtőkön, száraz réteken és a sztyeppék jó vízelvezetésű, köves szegélyein él. A 'Rosakönigin' fajta kompakt, sűrűn sarjadó töveket nevel, amelyek virágzáskor nagyjából 40–60 cm magasak és 30–45 cm szélesek. Szilárd szárain felálló füzérekben rózsaszíntől rózsás-ibolyásig terjedő árnyalatú, kétajkú virágok ülnek, amelyek alulról felfelé fokozatosan nyílnak. A fő virágzás júniusban és júliusban zajlik, megfelelő visszavágással gyakran augusztusig és szeptemberig elhúzódik. Levelei hosszúkás tojásdadok, finoman ráncosak, középzöldek, összedörzsölve erőteljesen illatosak. A megbízható méhcsalogató évelők közé tartozik, a lepkéket is vonzza, virágzata kötészeti célra is felhasználható. Elvirágzás után magot érlelhet, melegebb fekvésben néha szerény önvetéssel is számolni lehet. Ehető virágait főként saláták díszítésére használják színük és finoman fűszeres illatuk miatt. Évelőágyásokban jól kapcsolódik a macskamentához, a levendulához, a cickafarkokhoz, a kasvirágokhoz és a díszfüvekhez, rózsák mellett függőleges hangsúlyt ad, és természetes módon tölti ki az ágyásszegélyeket.

Termesztés: Teljes napot és gyorsan elvezető talajt igényel, ideális a kavicsos vagy homokos, drénezett keverék. Körülbelül 6,5–8 pH-jú talajt és meleg, jól szellőző termőhelyet kedvel, ahol a levelek eső után gyorsan felszáradnak. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után jól tűri a szárazságot. A tartós téli pangó víz és a kötött agyagtalaj viszont gyökérnyaki rothadáshoz és pusztuláshoz vezet. A hazai viszonyok között jól beválik a magaságyásba vagy kavicsmulcsba ültetés, edényes tartásnál fontos a téli védelem az eső, valamint az olvadás és a fagy váltakozása ellen. A trágyázás legyen mértékletes, alkalmasak a kis adag komposzt vagy az alacsonyabb nitrogéntartalmú trágyák, hogy a levelek ne dőljenek szét és ne rothadjanak. A virágszárak elvirágzás után eltávolíthatók, illetve már a magkötés kezdetén is levághatók, ha a cél a levélrózsa hosszabb élettartama. Fagytűrése jó vízelvezetésű talajban nagyjából -20 °C, a fagynál érzékenyebben reagál a téli nedvességre. Leggyakrabban márciustól októberig ültetik, legjobb tavasszal a felmelegedett talajba vagy a nyár és az ősz fordulóján. Az ajánlott tőtávolság 45–50 cm, ami körülbelül 4–5 db/m²-nek felel meg. A növény a vadak számára kevésbé vonzó, és száraz ágyásokban rendszeres metszés nélkül is megállja a helyét.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026