Ligeti zsálya 'Salvatore Blue' Salvia nemorosa 'Salvatore Blue'

Termék részletes leírása

Ligeti zsálya 'Salvatore Blue' - árvacsalánféle növény, amely Közép- és Délkelet-Európa melegebb tájairól és Nyugat-Ázsiából származik. Ott napos lejtőkön, száraz réteken és a sztyeppek jó vízelvezetésű, köves szegélyein nő. A 'Salvatore Blue' fajta a PanAmerican Seed nemesítéséből származik, és a vegetatívan szaporított zsályák magról nevelhető alternatívájaként vezették be. Sűrű, kompakt, erősebben elágazó szárú tövet nevel, amely virágzáskor nagyjából 30–45 cm magas és 25–35 cm széles. Levelei hosszúkás tojásdadok, finoman ráncosak, középzöldek, szétmorzsolva erősen aromásak. Júniustól júliusig hosszú, karcsú füzérek fejlődnek sötétkék, kétajkú virágokkal, amelyek alulról felfelé fokozatosan nyílnak. A sötét csészék és szárak az egyes virágok elnyílása után is meghosszabbítják a színhatást. Ha az első virágzási hullám után időben visszavágjuk, gyakran újra virágot hoz, és a virágzás augusztusig, szeptemberig is elhúzódik. Kiváló méhlegelő, a lepkék is szívesen látogatják, virágzata nyári csokrokba is felhasználható. Évelőágyásokban jól illik a levendulához, a macskamentához, a cickafarkfajokhoz és a díszfüvekhez, rózsák mellett függőleges ritmust ad, és természetes módon keretezi az ágyásszegélyeket.

Termesztés:  Teljes napsütést és gyorsan vízelvezető talajt igényel, ideális a kavicsos vagy homokos, drénezett keverék. A nagyjából 6,5–8 közötti pH-t kedveli, valamint a meleg, jól szellőző termőhelyet, ahol a levelek eső után gyorsan felszáradnak. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után jól bírja a szárazságot. A tartós téli pangó víz és a nehéz agyagtalaj viszont gyökérnyaki rothadáshoz és pusztuláshoz vezet. Hazai viszonyok között a magaságyásba vagy kavicsmulcsba ültetés vált be, edényes nevelésnél fontos a téli védelem az eső, valamint a fagyás és olvadás váltakozása ellen. A trágyázás legyen mértékletes, alkalmas a kis adag komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú trágya, hogy a levelek ne dőljenek szét és ne rothadjanak. A virágszárak elnyílás után eltávolíthatók, illetve már megjelenésükkor is levághatók, ha a cél a levélrózsa hosszabb élettartama. Fagytűrése jó vízelvezetésű talajon nagyjából -20 °C, a fagynál érzékenyebben reagál a téli nedvességre. Ültetése leggyakrabban márciustól októberig történik, legjobb tavasszal az átmelegedett talajba vagy a nyár és az ősz fordulóján. Az ajánlott tőtávolság 45–50 cm, ami négyzetméterenként mintegy 4–5 db-nak felel meg. A patás vad kevésbé kedveli, és száraz ágyásokban rendszeres metszés nélkül is megállja a helyét.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026