Lilaakác 'Eranthema' Lilaakác 'Eranthema'

Termék részletes leírása

Wisteria 'Eranthema' - egy régebbi japán wisteria kerti termesztésű fajtája, amelyet az európai katalógusokban általában Wisteria floribunda 'Eranthema' néven említenek, míg egyes szakadatabázisok a Wisteria × valderi hibridjei közé sorolják. A kerti gyakorlat szempontjából lényeges a megjelenése és a kerti viselkedése: egy erősen növő, lombhullató fajta, jobb oldalon tekergő hajtásokkal, bronzosan csírázó fiatal levelekkel és később élénkzöld, páratlanul összetett lombbal. Májusban és júniusban karcsú, lila-lilás vagy kékeslila színű, lefelé hajló fürtöket hoz, általában 20-30 cm hosszúakat, idősebb és jól fejlett növényeknél ennél hosszabbakat is. A virágok könnyedek és légiesek, virágzás után bársonyosan filces zöld hüvelyek képződhetnek, amelyek dekoratívak, de nem ehetők. Tíz év alatt körülbelül 4,5-5 m magasra nő, kifejlett korban támaszték mellett elérheti a 6-8 m magasságot, míg a növekedés szélessége a metszéstől és a vezetési módtól függően körülbelül 0,75-1 m. A fajta alkalmas pergolákra, lugasokra, oszlopokra és meleg házfalakra, ahol a virágfürtök kiemelkednek a vakolat és a fa ellenében. Jól kombinálható nyáron virágzó klematiszokkal, futórózsákkal, vagy egyszerű építészettel, amely kiemeli áramvonalas formáját. Más lilaakácfajtákhoz hasonlóan mézet is terem, de a magjai és a hüvelyei nem alkalmasak fogyasztásra.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Verzió: 2026. 03. 16.