Lilaakác 'Ikoyama Fuji' Wisteria "Ikoyama Fuji"

Termék részletes leírása

'Ikoyama Fuji' lilaakác - gyakran az 'Okayama' szinonimával is említik, amelyet például az RHS is használ. Ez a japán eredetű, nagylevelű vagy selymes lilaakác fajtája. A gyakrabban termesztett kínai vagy japán lilaakáctól rövidebb, teltebb fürtjeiben, puha, molyhos lombozatában és jellegzetes illatában különbözik. A virágok mélyibolya vagy levendulabíbor színűek, világosabb felső szirommal és sárga rajzolattal, általában 10–15 cm-es, egyes európai forrásokban 15–25 cm hosszú, lefelé hajló fürtökben rendeződnek. Májusban virágoznak, gyakran csak annak második felében, tehát valamivel később, mint a korábbi virágzású lilaakácok, ami a Cseh Köztársaságban értékes a késői fagyok okozta károsodás kisebb kockázata miatt. A fajta lombhullató, fás és az óramutató járásával ellentétes irányban csavarodik. A levelek páratlanul szárnyaltak, 8–14 cm-től körülbelül 35 cm hosszúak a hajtások korától és erejétől függően, friss vagy közepesen zöldek, finoman szőrösek és tapintásra puhák, ami a fajnak a cseh és angol nevet adta. Felnőve körülbelül 6–8 méter magasra nő, nagyon jó körülmények között ennél magasabbra is, a növekedés szélessége a kezelés módjától függően nagyjából 3–4 méter. Virágzás után bársonyosan molyhos hüvelytermések fejlődhetnek, amelyek dekoratívak, de mérgezőek, akárcsak a magok. A fajta alkalmas pergolákra, lugasokra, oszlopokra, rácsokra és házak meleg falaihoz. Jól kombinálható nyári virágzású iszalagokkal, erős szerkezetű rózsákkal vagy egyszerű építészettel, ahol puha textúrája és koncentrált virágzatok érvényesülnek. Méheket vonzó, és virágzás idején feltűnő illatot hoz a kertbe.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Verzió: 2026. 03. 16.