Lilaakác 'Ito Koku Riu' Wisteria 'Ito Koku Riu'

Termék részletes leírása

Wistéria 'Ito Koku Riu' - a japán őshonos populációkból származik, amelyek a világos erdők és cserjések széleit borítják a természetben. Kertekben lombhullató, jobbra csavarodó lián, karcsú, fás hajtásokkal. A levél páratlanul szárnyalt, általában 11–15 levélkéből áll, a levélkék keskenyen tojásdadok vagy lándzsásak, nyáron sötétzöldek, ősszel sárgulnak. A 'Ito Koku Riu' kultivart az európai kínálatban 'Royal Purple' néven is említik. Sötétlila vagy kékeslila virágokat visel lecsüngő, kb. 30–50 cm hosszú fürtökben, amelyek fokozatosan virágoznak az aljától. A virágok borsó alakúak és halvány, finom illatúak. Nálunk általában május-júniusban virágzik. A növekedés mérsékelt, a kifejlett növények a helytől és az metszéstől függően 6–9 m magasra és 3–5 m szélesre nőnek. A hajtások jól vezethetők drótokon, rácsokon és pergolákon anélkül, hogy túlzottan megterhelnék a szerkezeteket. Virágzás után keskeny, finoman molyhos hüvelyek következnek, amelyek télig a növényen maradhatnak. A virágokat a méhek és más mézhordó rovarok keresik. Kompozíciókban meleg falaknál, íveken és pergolákon érvényesül; a virágfürtök vázába vághatók.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 11.11.2025