Lilabogyó 'Issai' Callicarpa dichotoma 'Issai'

Termék részletes leírása

Lilabogyó 'Issai' - Japánból származó, nagyra becsült kerti lilabogyófajta, amelyet önbeporzó képessége és rendszeres terméshozása miatt szelektáltak. A legtöbb lilabogyóval ellentétben a beporzáshoz nincs szüksége további növényre, ezért kisebb kertekbe igen praktikus választás. Kifejlett korában sűrű, felálló vagy enyhén szétterülő cserjét nevel, amely körülbelül 1,5-2 m magasra és 1,5-2 m szélesre nő. Hajtásai vékonyak, ívesen lehajlók, termésidőben a bogyók látványosan díszítik őket. Levelei oválisak, lándzsásak, középzöldek, ősszel sárga vagy világos narancssárga árnyalatúra színeződnek. Jelentéktelen, rózsáslila virágai júniusban és júliusban nyílnak a levélhónaljakban, és elsősorban a termésképzés előfeltételei. A termések szeptembertől érnek, fényes, mélylila bogyók formájában, amelyek sűrű örvökben ülnek a hajtások mentén. A termések nem ehetők, értékük elsősorban díszítő jellegű. A cserje szoliterként, cserjecsoportokban, valamint díszfüvekkel és őszi hatású cserjékkel társítva is jól mutat.

A lilabogyó Kelet-Ázsiából, pontosabban Kínából, Japánból és Koreából származik. Ez a cserje 1-2 m magas, hasonló szélességgel. Levelei lombhullatók, többnyire megnyúltak és keskenyek. A tenyészidőszakban üde zöld színűek, és vonzó zöld keretet adnak az ágak végein képződő bogyóknak. Nyári hónapokban virágzik, általában júliustól augusztusig. Virágai feltűnés nélküliek, de apró, finom szépséggel bírnak. A jellemzően lila vagy lilás-kék termések ősszel, nyár végétől őszig jelennek meg az ágak végein. Élénk színük ragyogó hangsúlyt ad a kertnek abban az időszakban, amikor sok más növény már a téli nyugalomra készül. Fontos megemlíteni azt is, hogy bár a lilabogyó általában nem fogékony sok betegségre vagy kártevőre, mindig érdemes rendszeresen figyelni a növény egészségi állapotát, és szükség esetén megelőző intézkedéseket tenni.

Termesztés: A lilabogyó a teljes napot vagy az enyhe félárnyékot kedveli, a legdúsabb virágzás és terméskötés napos, melegebb, széltől védett termőhelyen várható. A talaj legyen közepesen tápanyagdús vagy tápanyagdús, jó vízáteresztő, ideális esetben homokos vályog, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, nagyjából 5,5-7,5 pH-értékkel. Ültetése tavasszal márciustól májusig vagy ősszel szeptembertől októberig történik, fellazított, komposzttal dúsított ültetőgödrökbe. Ültetés után a rendszeres öntözés kedvező, begyökeresedés után a cserje elviseli a rövid ideig tartó szárazságot, a tartósan pangó vizes talaj azonban nem felel meg neki. A termések látványosabb hatása érdekében ajánlott legalább két cserjét ültetni, körülbelül 1-1,5 m-es tőtávolságra, vegyes cserjecsoportokba vagy szabadon növő sövényekbe négyzetméterenként nagyjából 1-2 db szükséges. Kora tavasszal ifjító metszést végzünk: a legidősebb ágak egy részét a talaj közelében eltávolítjuk, a fiatalabb hajtásokat visszavágjuk, ezzel serkentjük az új vesszők képződését és a dúsabb virágzást az egyéves hajtásokon. Télen, főleg a fiatalabb növényeknél, a gyökérzóna lombbal vagy faaprítékkal való takarása előnyös. A lilabogyó általában egészséges, csak ritkán szenved betegségektől és kártevőktől. Fagytűrése körülbelül -23 és -25 °C között van, így Magyarország legtöbb területére alkalmas, és megbízhatóan hozza el a kertbe a késő ősz színeit.

Szerző: Jana | Revízió: 17.12.2025