Lindheimer-díszgyertya 'Graceful Pink' Gaura lindheimeri 'Graceful Pink'

Termék részletes leírása

Lindheimer-díszgyertya 'Graceful Pink' - a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó évelő kompaktabb fajtája, amely az Egyesült Államok déli részének prérividékeiről származik. A BELLEZA sorozatot a dús elágazásra és a hosszú virágzási időre törekedve nemesítették, a 'Graceful Pink' nemesítőjeként Nils Klemm német nemesítőt említik. A növény sűrűbb tövet nevel keskeny, lándzsás levelekkel, amelyek tavasszal borvörös árnyalattal hajthatnak ki, nyáron pedig kizöldülnek. Kifejlett korában nagyjából 35–50 cm magasra nő és 40–60 cm szélesre terül, így ott is jól alkalmazható, ahol az alapfaj túlságosan laza hatást keltene. Júliustól októberig a levelek fölé vékony, hajlékony szárak emelkednek ritkás virágfürtökkel, amelyek fokozatosan nyílnak, és könnyed rózsaszín fátyol benyomását keltik. Az egyes virágok négy, pillangószárnyra emlékeztető sziromlevéllel rendelkeznek, illatuk finoman édeskés, de gyenge vagy alig érezhető, és rendszeresen látogatják őket a méhek és a lepkék. Ültetési kompozíciókban jól illik díszfüvekhez, zsályákhoz, kasvirágokhoz, vasfüvekhez, levendulákhoz és világos kavicsmulcshoz, ahol a rózsaszín szín a késő nyári időszakban is kiemelkedik. Begyökeresedés után jól tűri a szárazságot és a hőséget, ezért száraz ágyásokba, sziklakerti ültetésekbe és edényes kompozíciókba is alkalmas.

Termesztés: Legjobban teljes napon, meleg, jól szellőző mikroklímában és szélvédett helyen fejlődik, ahol a hosszú virágszárak kevésbé törnek, és a virágzás tovább tart. A siker alapja a jó vízáteresztő, kiváló vízelvezetésű talaj, mivel a téli túlnedvesedés gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy, jól beválik a kaviccsal kevert homokos vályog közeg, kb. 6,5–7,8 pH-val. Az öntözés ültetés után és tartós szárazság idején fontos, begyökeresedés után a szárazságtűrése jó, a túl sok víz pedig növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal általában elegendő komposzt vagy kisebb adag alacsonyabb nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott műtrágya, hogy a növények ne nyúljanak meg feleslegesen. A virágzás leggyakrabban júniustól egészen októberig tart, az ültetés az időjárástól és a kínálattól függően általában márciustól októberig végezhető, őszi ültetésnél előnyös a száraz, meleg termőhely. Az első virágzási hullám után gyakran harmadával visszavágják a szárakat, ami további elágazást és új virágokat serkent, a fő metszést rendszerint tél végére vagy kora tavaszra hagyják. Mulcsnak könnyű, inkább ásványi anyag ajánlott, például kavics a gyökérnyak körül, amely nem tartja meg a nedvességet. Edényes termesztéshez legalább 20–30 literes, mélyebb edény alkalmas drénréteggel és ásványosabb közeggel, télen fontos a túlnedvesedés korlátozása és a gyökérlabda védelme az erős átfagyástól. A beérett növények fagytűrését leggyakrabban kb. -20 és -23 °C között adják meg, egyes források szerint akár -25 °C körül, a döntő azonban a száraz téli termőhely. Kezdőknek beválik a magaságyásba vagy fal mellé ültetés, ahol melegebb és szárazabb van. A betegségek közül sűrű állományban lisztharmat és levélfoltosság, túlnedvesedéskor gyökérrothadás jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek, a fiatal növényeken időnként csigák. Az ajánlott ültetési távolság 50–60 cm, ami nagyjából 3–4 növénynek felel meg négyzetméterenként.

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.01. 2026