Lisztes zsálya Salvia farinacea

Termék részletes leírása

Lisztes zsálya - Észak-Amerika meleg vidékeiről, főként Texasból és Észak-Mexikóból származik, ahol száraz, napos, jó vízáteresztő talajú termőhelyeken él. Kertekben évelőként ismert, de gyakran egynyári növényként termesztik. Kompakt, felálló bokrokat fejleszt, magassága 40–70 cm, szélessége mintegy 30–40 cm. Levelei keskenyek, lándzsásak, szürkészöldek és finoman molyhosak, ami csökkenti a párologtatást, és hozzájárul a növény szárazságtűréséhez. Az egész növény könnyed, légies hatású, ennek ellenére teljes virágzásban is megőrzi tömör, rendezett habitusát. Júniustól szeptemberig karcsú, felálló füzéreket hoz, amelyek apró, ajakos virágokból állnak. A virágok színe a kéktől a kékeslilaig terjed, a csésze gyakran finoman fehéres árnyalatú, ettől a virágzat enyhén „behintettnek”, lisztesnek tűnik. A virágok a virágzat aljától felfelé haladva fokozatosan nyílnak, így a virágzási idő hosszú, nagyobb szünetek nélkül. A növény rendkívül vonzó a beporzók, különösen a méhek, poszméhek és lepkék számára, ezért a természetközeli kiültetések értékes eleme. Természetes jellegének köszönhetően jól társítható díszfüvekkel, levendulával, kasvirágokkal vagy verbénákkal, és egyaránt helyet kaphat klasszikus ágyásokban, kavicsos kompozíciókban, valamint teraszok és erkélyek edényeiben.

Termesztés:  A lisztes zsálya termesztésénél hazai viszonyok között figyelembe kell venni, hogy érzékeny az erős fagyokra, ezért Közép-Európában leggyakrabban egynyáriként nevelik, bár enyhe teleken vagy jó takarás mellett képes áttelelni. Teljes napra ültetendő, amely elengedhetetlen a dús virágképzéshez és az intenzív színekhez, ideálisan május második felében, a késő tavaszi fagyok elmúltával. Legjobbak a középkötött, homokos vályog, kiváló vízáteresztő képességű, inkább száraz talajok, semleges vagy enyhén lúgos, 6,5–7,5 közötti pH-val. Nem tűri a tartós pangó vizet, sem a nehéz, agyagos közegeket, amelyekben a gyökérzet rothadásnak indul. Az öntözés legyen mértékletes, csak a talaj felső rétegének kiszáradása után, begyökeresedés után a növény igen jól bírja a szárazságot. A trágyázás mérsékelt, nyáron elegendő havonta egyszer gyenge koncentrációjú komplex tápoldatot adni. Az elnyílt füzérek eltávolítása folyamatos újravirágzásra serkenti az új hajtásokat. Zárt állomány kialakításához ágyásban 30–35 centiméteres tőtávolság ajánlott, ami négyzetméterenként 6–9 növénynek felel meg. Súlyos betegségek nem jellemzők rá, túlöntözés esetén ritkán lisztharmat jelentkezhet.

Szerző: Jana | Revízió: 23.04. 2026