Lótuszszilva Diospyros lotus

Termék részletes leírása

Lótuszszilva - az ébenfafélék családjába tartozó lombhullató fa vagy cserje, amely természetes körülmények között Délkelet-Európától a Kaukázuson és Kis-Ázsián át Nyugat- és Közép-Ázsiáig elterjedt. Kertekben apró, ehető terméséért, elegáns koronájáért, fényes leveleiért és jó télállóságáért ültetik. A talajtól, az éghajlattól és a metszéstől függően mintegy 8–15 m magasra és 5–8 m szélesre nő. Koronája tojásdad vagy kerekded, ágai finoman felfelé ívelők, idősebb kérge szürkésbarnára sötétedik. Levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy tojásdadok, fényes zöldek, ősszel sárga, aranyló árnyalatúra színeződnek. Virágai júniusban jelennek meg, aprók, krémfehérek vagy zöldesek, nem feltűnők. Termései októbertől novemberig érnek. Gömbölyűek, aprók, eleinte sárgák vagy narancssárgák, teljes érettségükben lilásbarnára vagy kékesfeketére sötétednek. Csak teljes megpuhulás után fogyaszthatók, amikor elveszítik fanyarságukat, és édes, mézes-datolyás ízűvé válnak. Friss kóstolásra, lekvárba, gyümölcskeverékekbe, szörpbe, aszalásra és különleges őszi desszertekbe is alkalmasak. A fa szoliterként melegebb kertben, gyűjteményes ültetésben és érdekes gyümölcsfajként védett, napos helyeken is jól mutat. A kompozíciókban jól kapcsolódik más datolyaszilvákhoz, naspolyához, eperfához, mandulához, húsos somhoz, birshez és más melegkedvelő gyümölcsfákhoz.

Termesztés: Legjobban teljes napon, meleg, védett és jól szellőző fekvésben fejlődik. A fiatal növények a szélvédett helyet és a fagyzugtól távoli fekvést kedvelik, az idősebb fák jobban tűrik a rövid fagyokat. A talaj legyen mélyebb rétegű, jó vízáteresztő, vályogos vagy homokos vályog, mérsékelten nedves és jó vízelvezetésű, pH-ja mintegy 6,0–7,5. A meszesebb talajt is elviseli, a tartós pangó víz és a nehéz, hideg agyag nem kedvez neki. Szoliter fánál a nagyobb fás szárúaktól mintegy 5–7 m távolságot hagynak. Ültetés után a meggyökeresedésig fontos a rendszeres öntözés, később a rövidebb szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést. A mulcs segít megőrizni a nedvességet, de ne érjen közvetlenül a törzshöz. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal komposzttal vagy gyümölcsfáknak való lassan ható trágyával. A metszés mérsékelt, a szilárd korona kialakítására, a száraz ágak eltávolítására és a ritkításra irányul. A beérett fa mintegy −20 °C és −25 °C közötti hideget visel el, a fiatal növényeket az első teleken érdemes védeni. Betegségek és kártevők ritkán jelentkeznek, gondot okozhat a túlöntözés, a fiatal növények fagykára, levéltetvek, takácsatkák vagy rosszul szellőző helyen levélfoltosság. Edényben csak fiatal korban, rövid ideig nevelhető, mert később mélyebb talajt és teret igényel gyökérzete számára.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.07. 2026