Lótuszszilva Dioszpirosz lótusz

Termék részletes leírása

Kékboga - egy lombhullató fa vagy cserje a ebénfélék családjából, amely természetes élőhelye Dél-kelet-Európától a Kaukázuson és Kis-Ázsián át Nyugat- és Közép-Ázsiáig terjed. Kertben apró, ehető termései, elegáns koronája, fényes levelei és jó télállósága miatt termesztik. A talajtól, éghajlattól és a metszéstől függően növekedése nagyjából 8–15 m magasra és 5–8 m szélesre terjed. Koronája tojásalakú vagy kerek, ágai finoman felfelé ivelkedőek, az idősebb kéreg pedig sötétszürke-barna árnyalatot ölt. Levelei váltakersztesek, elliptikustól tojásalakúakig terjednek, fényes zöldek, ősszel pedig sárga és aranysárga színekre színeződnek. Virágai júniusban jelennek meg; aprók, krémszínű fehérek vagy kékeszöldek és szerény megjelenésűek. A termések október és november között érik be. Golyó alakúak, aprók, kezdetben sárgástatól narancssárgáig terjed a színük, teljes érettségében pedig sötétebbülnek, lilabarnától kékfekete árnyalatig. Csak teljes érés után, amikor teljesen megpuhulnak, fogyasztják őket, mert ekkor elveszítik nyérségüket és édes, mézes vagy datolorszerű ízt kapnak. Kiválóak frissen fogyasztva, lekvárokba, gyümölcskeverékekbe, szirupokba, szárítva vagy különleges őszi desszertekbe. A fa jól mutat szoliterként egy melegebb kertben, gyűjteménykertben, vagy mint érdekes gyümölcsű faj védett, napsütötte helyekre. Kompozícióban jól kiegészíti a kékbogákat, a mednyűköt, a morvát, a mandulát, a csavagékat, a dámornát és egyéb meleget kedvelő gyümölcsű növényeket.

Termesztés: A legjobb fejlődése teljes napfényben, meleg, védett és szellős helyen biztosított. A fiatal növények meghálálják a szélvédelmet és a fagymentes helyeket, míg az idősebb fák jobban tűrik a rövid idejű fagyokat. A talajnak mélynek, átjecskének, agyagostól agyagvályogig terjedőnek, mérsékelten nedvesnek és jól vízelvezetésűnek kell lennie, pH-értéke körülbelül 6,0–7,5 legyen. Tűri a meszesebb talajt is, viszont nemtetszik neki a hosszan tartó pangó víz és a nehéz, hideg agyag. A szoliter fa esetében a tőtávolságot nagyjából 5–7 m-re adják a többi nagyobb növénytől. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés a gyökeresedésig, később a fa jobban tűri a rövid szárazságot, mint a túlnedvesítést. A mulcs segít megőrizni a nedvességet, de nem szabad közvetlenül a törzshöz helyezni. A trágyázás legyen mérsékelt: tavasszal komposzttal vagy lassú felszívódású gyümölcsfa-trágyával. A metszés mérsékelt, a stabil korona kialakítására, a száraz ágak eltávolítására és az átlátsósításra összpontosít. A kifejlett fa nagyjából −20 °C és −25 °C közötti hideget is tűr, a fiatal növényeket érdemes az első teleken védeni. Betegségek és kártevők ritkán fordulnak elő, ám problémát okozhat a túlnedvesítés, a fiatal növények fagyása, levéltetvek, takácsatvák vagy a levelek foltossága szellősegtlen helyeken. Cserépben csak rövid ideig, fiatal korban tartható, mivel később mélyebb talajra és nagyobb térre szorul a gyökérrendszere.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.07.02.