Madárcseresznye 'Pendula' Prunus avium 'Pendula'

Termék részletes leírása

Cseresznye 'Pendula' – a vadcseresznye lombhullató díszkultivárusa, amelyt csüngő növekedés és festői, szélesen szétterjedő korona jellemzi. Az alapfaj, a Prunus avium egy Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos cseresznye, amely az erdő széleit, a régi gyümölcsösöket, bokrosokat és világos lombos állományokat jellemzi. A 'Pendula' kultivárát elsősorban a korona formája miatt termesztik, amely jelentősen eltér a hagyományos, felfelé törő cseresznyétől. Az ágak oldalra nőnek, szabálytalanul ágaznak, végeik pedig lecsüngnek. A végső magasság a törzs magasságától, az alanytól és a gondozástól függ. A fa vagy cserje általában 4–5 m magasra és 4–6 m szélesre nő, a idősebb, jól fejlődő példányok koronája azonban szélesebb lehet. A levelek sötétzöldek, tojás alakúak vagy elliptikusak, fűrészes szélűek, ősszel sárga vagy narancssárgára színeződnek. Áprilisban fehér vagy világrózsaszín virágok jelennek meg az ágakon, általában a teljes levelesedés előtt vagy a rügypattanással egy időben. A virágok értékesek a méhek és egyéb beporzóknak. A virágzás után kisebb, piros vagy sötétebb termések alakulhatnak ki, amelyek íze inkább csípős, ezért főként madáreteként jelentősek. A kultivár elsősorban szoliterként alkalmas gyepre, előkertbe, udvarba, kisebb parkfelületre vagy nagyobb konténerbe. Egyszerű teret igényel, hogy az ágak csüngése, a korona vonalai és a tavaszi virágzás megfelelően érvényessüljen. Nem ajánlott szűk, vegyes ültetésbe, ahol a természetes formája elveszítené hatását, az ágak pedig a környező növényekbe vagy szerkezetekbe ütköznének.

Növekedés: A növekedés a legmegbízhatóbb teljes napfényen, ahol a korona rendszeresebben virágzik, és a levelek eső után gyorsabban megszáradnak. Alkalmas egy szellős, erős széltől védett és fagypontoktól védett hely. A fa humuszban gazdag, mérsékelten termékeny vályogos vagy agyagos talajban fejlődik, jó vízelvezetéssel és körülbelül 6,0–7,5 pH-értékkel. Az állandó pangás és a nehéz, áthatolhatatlan talaj növeli a gyökérpusztulás, a gyökérrothadás és a gombás betegségek kockázatát. Ültetés után a talajt egyenletesen nedvesen tartják; később a fajta tolerálja a rövid szárazságokat, de a csírázás és virágzás alatti hosszan tartó kiszáradást nem. A talajtakaró réteg csökkenti a párolgást, de nem lehet a törzs mellett. Tavasszal elegendő a komposzt vagy a díszfáknak szánt mérsékelt mennyiségű műtrágya. A metszés a száraz, sérült és keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, és virágzás után, száraz időben végzik, mivel a csonthéjas gyümölcsök fogékonyabbak a vágott sebekben bekövetkező fertőzésekre. A konténeres növényeket márciustól novemberig ültetik, fagy- és aszályidőszakokon kívül. Körülbelül 2,5–3 m távolságot hagyunk más fáktól és épületektől. Egy fiatal fa évekig nevelhető egy nagy, vízelvezető tartályban; hosszú távon a laza talaj alkalmasabb. Az érett fa körülbelül -20 °C-ig fagyálló, de a fiatal fáknak előnyös, ha az első tél során védve vannak a téli naptól és a szárító széltől.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026. 07. 15.