Madárcseresznye 'Pendula' Prunus avium 'Pendula'

Termék részletes leírása

Madárcseresznye 'Pendula' - a madárcseresznye lombhullató, csüngő növekedésű díszfajtája festői, szélesen terülő koronával. Az alapfaj, a Prunus avium európai és nyugat-ázsiai cseresznye, amely erdőszéleken, régi gyümölcsösökben, mezővédő fasorokban és világos lombos erdőkben ismert. A 'Pendula' fajtát koronája alakjáért termesztik, amely jelentősen eltér a megszokott, felálló cseresznyétől. Ágai oldalirányban nőnek, szabálytalanul elágaznak, végeik lefelé csüngenek. A végső magasság a törzs magasságától, az alanytól és a neveléstől függ. A fa vagy cserje általában 4–5 m magasra és 4–6 m szélesre nő, idősebb, jól fejlődő példányoknál a korona szélesebb is lehet. Levelei sötétzöldek, tojásdadok vagy elliptikusak, fűrészes szélűek, ősszel sárgára vagy narancsos sárgára színeződnek. Áprilisban fehér vagy halvány rózsaszín virágok jelennek meg az ágakon, általában a teljes lombosodás előtt vagy a fakadással egy időben. A virágok értékesek a méhek és más beporzók számára. Virágzás után kisebb, piros vagy sötétebb termések képződhetnek, ízük inkább fanyar, ezért főleg a madarak táplálékaként jelentősek. A fajta elsősorban szoliterként ajánlott gyepbe, előkertbe, udvarra, kisebb parkfelületre vagy nagyobb dézsába. Egyszerű, nyitott teret igényel, ahol érvényesül az ágak csüngése, a korona rajzolata és a tavaszi virágzás. Szűk, vegyes ültetésekbe nem való, ahol természetes formája elveszítené hatását, ágai pedig a szomszédos növényeknek vagy szerkezeteknek ütköznének.

Termesztés: A termesztés teljes napon a legmegbízhatóbb, ahol a korona egyenletesebben virágzik, és a levelek eső után gyorsabban felszáradnak. Jól szellőző, az erős széltől védett termőhely ajánlott, fagyzugoktól távol. Humuszos, közepesen termékeny, homokos vályog- vagy vályogtalajban fejlődik jól, jó vízelvezetés és körülbelül 6,0–7,5 pH mellett. A tartós pangó víz és a nehéz, rossz vízáteresztő talaj növeli a gyökérpusztulás, a mézgafolyás és a gombás betegségek kockázatát. Ültetés után a talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, később a fajta elviseli a rövid szárazságot, a hosszan tartó kiszáradást azonban fakadás és virágzás idején nem. A mulcsréteg csökkenti a párolgást, de nem érintkezhet a törzzsel. Tavasszal elegendő komposzt vagy mérsékelt adag díszfa-műtrágya. A metszés a száraz, sérült és keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, és virágzás után, száraz időben végezzük, mert a csonthéjasok érzékenyebbek a metszési sebeken keresztüli fertőzésekre. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, fagyos és aszályos időszakokon kívül. Más fás növényektől és épületektől körülbelül 2,5–3 m távolságot hagyunk. A fiatal fa néhány évig nagy, vízelvezetéssel ellátott dézsában is nevelhető, hosszú távon azonban a szabad talaj megfelelőbb. Az beérett fa körülbelül −20 °C-ig fagytűrő, a fiatal fákat az első teleken célszerű védeni a téli napsütéstől és a kiszárító széltől. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 15.07. 2026