Magas gyöngyperje 'Atropurpurea' - Melica altissima 'Atropurpurea' Melica altissima 'Atropurpurea'

Termék részletes leírása

Csupaszárú csapképű 'Atropurpurea' – a fűszárúak családjába tartozó évelő díszfű kultivár. Az alapfaj Európából és Nyugat- és Közép-Ázsiából származik, ahol az erdők világos szélén, bozótokban, sztyeppek lejtőin és melegebb, nyitott élőhelyeken őrleg. A cseh természetben a csupaszárú csapképű termesztett és helyenként vadonult fajként szerepel, amely a melegebb területekhez kötődik. Az 'Atropurpurea' kultivár sötétvörös vagy fekete-purpur színű bugáiról ismert, amelyek májustól júliusig jelennek meg a zöld tusk felett. A növény lazább, felfelé törő vagy kissé szétterülő tuskokat növeszt szélesebb, lapos, közepes zöld levelekkel. A levélrész magassága kb. 40–60 cm, a virágszárak általában 80–100 cm, tápanyagban gazdagabb és nedvesebb talajon magasabbak lehetnek. A kifejlett tusk szélessége körülbelül 50–60 cm. A virágzat szűk vagy kissé lazább bugákat alkot rövid nyélű, lapított apróbugákkal. Kezdetben borvörös színűek, később rózsaszín-barna, bézs vagy szalmás árnyalatokba fordulnak, és a nyár végéig dekoratívak maradhatnak a növényen. A tusk lombhullató, télen kiszárad. A kultivár alkalmas természetes és évelő beplantálásokba, cserjék szélére, világos félárnyékba, szárazságtűrő évelők mellé, valamint a kert réti részeire. Szép összhangban mutat zsályákkal, szürkeyekkel, metélt szűzűfüvekkel, zsizikákkal, csillagvirágokkal, kékvirágokkal, napperzselőkkel és alacsonyabb díszfüvekkel.

Termesztés: Ez a növény napos vagy félárnyékos helyet kedvel, jól szellőző talajjal. Félárnyékban, fás növények szélén természetesebben hat, napon viszont intenzívebb a virágzata, és jól bírja a szárazabb körülményeket is. A talajnak jól vízáteresztőnek, közepesen tápanyagban gazdagnak, inkább száraznak vagy frissen nedvesnek, semleges vagy kissé lúgosnak kell lennie, kb. pH 6,0–7,8 értéken. Nehéz, hosszú távon vizes talajban a tusk rohadhat, ezért javasolt a drénréteg és a homok vagy finom zúzalék hozzáadása. Szegényebb talajon elegendő a tavaszi komposztálás; a túlzott műtrágyázás puha növekedést és a természetes elegancia elvesztését okozza. A növényeket áprilistól októberig ültetik, legidégebben tavasszal vagy kora ősszel. Ültetés után a gyökeresedésig rendszeres öntözést javasolunk, a régebbi tuskok jól viselik a rövid nyári szárazságot. Az ajánlott tőtávolság 35–45 cm, terítéses ültetésnél 6–9 cseme nyel m²-re. A száraz virágzat alkalmas vágott virágként vagy száraz csokrokba. A visszavágást tél végén vagy kora tavasszal kell elvégezni, amikor a kiszáradt részeket földtől 5–10 cm-re vágjuk vissza. A kultivár alkalmas nagyobb, vízelvezető nyílással rendelkező edénybe, vízáteresztő szubsztrátummal. A kifejlett növények fagytűrése általában -20 és -29 °C között mozog. Betegségekre általában nem fogékonyság. A fő kockázatat a téli túlöntözés, a nehéz talaj és a nagyon tápanyagban gazdag helyeken a megdőlés jelenti.

Szerző: Nikol | Revízió: 2026.06.23