Magas kőris 'Abiona' Fraxinus excelsior 'Abiona'

Termék részletes leírása

Magas kőris 'Abiona' - a magas kőris nemes fajtája, amelyet a faj tipikus egyedeinél jóval karcsúbb és felállóbb növekedése miatt szelektáltak. Ez a lombhullató fa kifejlett korában 8–12 méter magasra nő, koronája 3–5 méter széles, így kiváló választás kisebb kertekbe, előkertekbe vagy szűk utcai terekbe, ahol az elegáns, függőleges hangsúlyú telepítés a cél. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 9–13 tojásdad levélkéből állnak, amelyek a teljes vegetációs időszakban életerős, egészséges megjelenést mutatnak. Ősszel ragyogó sárga árnyalatúra színeződnek, és fényt visznek a kertbe. A fa szabályos elágazású, természetes módon tömör koronát nevel, gyakori vagy erős metszés nélkül. Az 'Abiona' fajtát a kertépítészetben hangsúlyos szoliterként alkalmazzák, amely magasságának és keskenyebb formájának köszönhetően optikailag tagolja a nagyobb felületeket, és megadja nekik a szükséges függőleges dinamikát.

A magas kőris fenséges fa, amelynek impozáns termete 25–30 méter magasságot ér el. Elágazása szabályos, átellenes állású, ágai szürkészöldek, és sokáig kopaszok maradnak. Fekete vagy barnásfekete téli rügyei adják a fa jellegzetes megjelenését. A Fraxinus excelsior levelei jellemzően páratlanul szárnyasak, rendszerint 4–6 pár levélkéből állnak, hosszuk elérheti a 25–30 centimétert. A levelek színén sötétzöld szín uralkodik, fonákuk világosabb zöld árnyalatú. A levélrügyek feltűnően feketék, ami kontrasztot alkot a zöld lombbal. Tavaszi lombfakadáskor a fa jelentéktelen, oldalálló bugás virágzatokban virágzik, amelyek a termések későbbi fejlődését vetítik előre. A nőivarú fákon virágzás után szárnyas termések fejlődnek, hosszuk általában 2,5–5 centiméter. Ezek a termések a faj jellegzetes ismertetőjegyei. Magasságának és szépségének köszönhetően a Fraxinus excelsior gyakran szoliterként szerepel parkokban, de szélfogó fasorok és széles zöldsávok részeként is, ahol hozzájárul a környező táj esztétikájához és biológiai sokféleségéhez.

Termesztés: Napos vagy világos félárnyékos termőhelyet és mélyebb, tápanyagdús talajt kedvel. Legjobban a vályog- és homokos vályogtalajokban fejlődik, amelyek megtartják a nedvességet, de tartósan nem vizenyősek, ajánlott pH-értékük körülbelül 6,0–7,5. Magyarország melegebb vidékein az átmeneti szárazságot és a szelet is elviseli, az első években azonban hasznos a rendszeresebb öntözés és a lombkomposztból vagy kéregből készült mulcs. Ültetése leggyakrabban októbertől áprilisig, fagymentes időszakban történik. A metszés nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, legjobb nyugalmi időszakban végezni, mert az erősebb tavaszi metszés után a fa jobban „könnyezhet”. Fasorban a kívánt koronaszélességtől függően nagyjából 6–8 m tőtávolságot hagynak. A kifejlett fák általában -20 °C körüli hideget is elviselnek, érzékenyebbek a fagyzugos helyekre ültetett fiatal fák. Tavasszal bevált a komposzt vagy lassan oldódó, káliumtúlsúlyos trágya kijuttatása, amely elősegíti a szövetek beérését. Városi telepítéseknél érdemes figyelni a talajtömörödésre és a sózásra, ezért jó vízáteresztő szerkezeti talajt és elegendő öntözési teret alkalmaznak.

Szerző: Nikol | Revízió: 3.6. 2026