Magas kőris 'Argenteovariegata' Fraxinus excelsior 'Argenteovariegata'

Termék részletes leírása

Magas kőris 'Argenteovariegata' - díszcserje vagy díszfa, amely díszítő tulajdonságaival elkápráztat, és minden kert látványát gazdagítja. A Fraxinus excelsior 'Argenteovariegata' tömör növekedésű, kb. 10 méter magasra nőhet, így közepes és kisebb kertekbe, valamint szoliterként vagy fasorokba is alkalmas. Alakja általában szélesen terülő, ami teltséget és struktúrát ad a kertnek. Ezt a kőrisfajtát tarka mintázatú és textúrájú, szép levelek jellemzik, amelyek egyedi esztétikai elemet visznek a kertbe. Levelei feltűnő ezüstösfehér és zöld színűek, gyönyörűen csillognak a napfényben, és magukra vonják a tekintetet. Minden levél egyedi, a fehér és zöld részek aránya változó, ami a növény összképében eleganciát és harmóniát sugall. Tavasszal apró virágok jelennek meg rajta, amelyek a méheket és más rovarokat vonzzák. A virágok inkább funkcionális, mint díszítő szerepűek, jelenlétük azonban hozzájárul a kert biológiai sokféleségéhez. Tarka levelei gazdag színvilágot hoznak a kertbe, elegáns formája pedig struktúrát és karaktert ad a kerti kompozícióknak.

A magas kőris fenséges fa, amelynek tekintélyes termete 25–30 méter magasságot ér el. Elágazása szabályos, átellenes állású, ágai szürkészöld színűek, és sokáig kopaszok. A fekete vagy barnásfekete téli rügyek adják a fa jellegzetes megjelenését. A Fraxinus excelsior levelei jellemzően páratlanul szárnyaltak, általában 4–6 pár levélkéből állnak, hosszuk elérheti a 25–30 centimétert. A levelek felszínén a sötétzöld szín uralkodik, a fonákjuk világosabb zöld árnyalatú. A levélrügyek feltűnően feketék, ami kontrasztot alkot a zöld lombbal. Tavaszi lombfakadáskor a fa jelentéktelen, oldalsó bugákban álló virágzatokat hoz, amelyek a termések későbbi fejlődését előlegezik meg. A nőivarú fákon virágzás után szárnyas termések fejlődnek, amelyek hossza általában 2,5–5 centiméter. Ezek a termések a faj jellegzetes ismertetőjegyei. Magasságának és szépségének köszönhetően a Fraxinus excelsior gyakran szoliterként szerepel parkokban, de szélfogó sávok vagy széles zöldsávok részeként is, ahol hozzájárul a környező táj esztétikájához és biodiverzitásához.

Termesztés: A teljes napot vagy a világos félárnyékot kedveli, mélyebb, tápanyagban gazdag talajjal. Legjobban az agyagos vagy homokos vályogtalajokban fejlődik, amelyek megtartják a nedvességet, de tartósan nem vizesek, ajánlott pH-értékük kb. 6,0–7,5. Magyarország melegebb vidékein az átmeneti szárazságot és a szelet is elviseli, az első években azonban hasznos a rendszeresebb öntözés és a lombkomposzt- vagy kéregmulcs. Ültetése leggyakrabban októbertől áprilisig történik, fagyos időszakon kívül. A metszés nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, legjobb nyugalmi időszakban végezni, mert az erősebb tavaszi metszés után a fa jobban „könnyezhet“. Fasorban kb. 6–8 m tőtávolság ajánlott a kívánt koronaszélességtől függően. Az idős fák általában kb. -20 °C-ot is elviselnek, a fiatal ültetések a fagyzugokban érzékenyebbek. Tavasszal bevált a komposzt vagy a káliumtúlsúlyos, lassan oldódó műtrágya kijuttatása, amely elősegíti a szövetek beérését. Városi ültetéseknél érdemes figyelni a talaj tömörödésére és a sózásra, ezért jó vízáteresztő szerkezeti talajt és elegendő öntözési teret alkalmaznak.

Szerző: Nikol | Revízió: 3.6. 2026