Magnólia 'Black Tulip' Magnólia 'Fekete Tulipán'

Termék részletes leírása

Magnolia 'Black Tulip' <\/strong>- a 'Black Tulip'™ magnólia egy új-zélandi, világszerte elismert nemesítő, Mark Jury munkásságának remekműve, aki a legmélyebb és legszilárdabb virágok elérése érdekében a magnóliák keresztezésére szakosodott. Ez a kultivár a Magnolia 'Vulcan' és a Magnolia 'Iolanthe' fajták keresztezésével jött létre, és egyedi megjelenésének köszönhetően gyorsan elfogadottá vált a piacon. Felnőttkorban, általában 10-15 év elteltével, a fa vagy cserje magassága 3-5 méter, szélessége pedig 2-3 méter. Habitus kezdetben kifejezetten felálló és oszlopszerű, az életkor előrehaladtával a korona kissé ovális alakúra lazul, de kompakt marad. A fő díszt a nagy, masszív, 10-15 cm átmérőjű virágok adják, amelyek formájukban hűen utánozzák a tulipánokat. A sziromlevelek, más néven tepálok, vastagok, viaszosak és úgy vannak elrendezve, hogy a virág soha nem nyílik teljesen ki. Így megőrzi jellegzetes csésze alakját. A szín mély, sötét lila vagy vörösbarna, félhomályban szinte feketének tűnik. A virágzás áprilisban és májusban történik, gyakran még a lombfakadás előtt. A levelek váltakozó állásúak, tojásdadok, akár 20 cm nagyságúak, élénk zöld színűek, amely ősszel sárgás árnyalatokra vált. A 'Black Tulip'™ a kert kompozícióban kifejező szoliterként érvényesül egy gondozott gyepen, vízi felületek közelében, ahol sötét sziluettje tükröződik a víztükrön, vagy a hangafoltok domináns elemeként, világos azáleákkal kombinálva.

Termesztés: A 'Black Tulip'™ magnólia sikeres termesztéséhez kulcsfontosságú a megfelelő hely kiválasztása. Teljes napfényt vagy mérsékelt félárnyékot igényel, ahol elegendő fény áll rendelkezésére a bimbóképződéshez. A helynek védettnek kell lennie az erős széltől, amely károsíthatja a nagy virágokat vagy a törékeny ágakat. A talajnak mélynek, táplálónak, vízáteresztőnek és mindenekelőtt savanyúnak kell lennie, pH-értékkel 5,0 és 6,0 között. A nehéz agyagtalajokat homokkal kell lazítani és nagy mennyiségű tőzeggel vagy avarral kell dúsítani. A növények rendkívül érzékenyek a kalciumra, amelynek túlzott jelenléte a levelek sárgulását, más néven klorózist, és ezt követő hervadást okozza. A kiültetés úgy történik, hogy a gyökérlabda ne legyen túl mélyen a földben. A növényt ugyanabba a mélységbe ültetik, mint amilyenben a tartályban növekedett. A magnóliáknak húsos, de sekély gyökereik vannak, ezért a törzs körüli talajt nem szabad ásni vagy kapálni. Feltétlenül szükséges a minőségi, aprított kéreg mulcsozás 5-10 cm vastagságban, ami biztosítja a gyökerek számára a stabil nedvességet és a fagy elleni védelmet. Az öntözésnek rendszeresnek és bőségesnek kell lennie, különösen a száraz nyári hónapokban, ideális esetben esővízzel vagy leültetett lágy vízzel. A tavasszal savanyú kémhatású növényekhez való műtrágyával, nyár végén pedig káliumtartalmú műtrágyával történik a szövetek jó érésének elősegítésére. Az alakítás nem szükséges és nem is ajánlott, mivel a magnóliák rosszul regenerálódnak az idős fáról. Csak a száraz vagy sérült ágakat távolítják el azonnal a virágzás után. A fagyállóság magas, -24 °C-ig terjedő ellenállást jeleznek, ennek ellenére a fiatal növényeket az első években ajánlott textíliával védeni.

Több itt: Útmutató a magnóliák termesztéséhez

Szerző: Roman Leger | Felülvizsgálat: 2025.12.13.