Mandula 'Ferragnes' Prunus amygdalus 'Ferragnes'

Termék részletes leírása

Mandula 'Ferragnes' - ez a francia fajta Európa egyik legtöbbet termesztett mandulája. Népszerűségét rendkívül késői virágzásának köszönheti, amellyel megbízhatóan elkerüli a tavaszi fagyokat. A neves bordeaux-i nemesítőállomásról (INRAE) származik. Középerős növekedésű, laza, jól alakítható koronát nevel, és nagyon korán fordul termőre. A virágrügyek és a fa nagy fagytűrésének köszönhetően kiegyensúlyozott termést ad olyan területeken is, ahol más mandulafák a szeszélyes tavaszi időjárás miatt kudarcot vallanak. A fajta részben öntermékenyülő, a legnagyobb termés eléréséhez azonban egy vele egy időben virágzó porzófajta szükséges. Ideális partnere a 'Pfalzer Mandeln' vagy a jól bevált 'Sladkoplodá krajová'. A csonthéjas termések augusztus végén érnek, ekkor a külső zöld burok felreped, és előtűnik a félpuha, világosbarna csonthéj. A magbelek nagyon nagyok, elegánsan elliptikusan megnyúltak, ízük kellemes, finoman édeskés, a keserűség legkisebb nyoma nélkül. A magbél kihozatala magas, és természetes forrása az ásványi anyagoknak, az egészséges zsíroknak és a vitaminoknak. A betakarítás augusztus végén és szeptember elején történik, amikor a csonthéjak maguktól kezdenek kihullani a burokból. Kíméletes szárítás után a mandula minőségromlás nélkül nagyon sokáig eltartható. Kiválóan alkalmas friss fogyasztásra egészséges nassolnivalóként, valamint igényes süteményekhez, házi marcipán és likőr készítéséhez vagy pörköléshez. Tavasszal rózsaszínes-fehér virágtengerével a kert csodás díszévé válik.

Termesztés: Hazai viszonyok között a meleg, napos, szélvédett fekvés ajánlott, ideális a déli lejtő vagy egy felmelegedő fal közelsége. Könnyű vagy középkötött, jó vízáteresztő, inkább száraz talajt kedvel, tartós pangó víz nélkül. A megfelelő pH-érték nagyjából 6,8–7,8, savanyú talajon mészpótlás és a vízelvezetés javítása után fejlődik jól. A fákat tavasszal vagy ősszel ültetjük, a konténeres facsemetéket általában márciustól novemberig, a fagyos időszakokat kivéve. Ültetés után az első 2 évben a talajtakarás és a rendszeres öntözés segíti a megeredést, később a fajta jól tűri a szárazságot. A metszést az őszibarackhoz hasonlóan végezzük, a korona ritkításával és a termőrészek megújításával. Hűvösebb területeken az enyhébb téli metszés és az esetleges nyári alakítás válik be. Egyes források szerint a beérett fa fagytűrése megközelítőleg -23 °C, a virágzás alatti fagy azonban károsíthatja a virágokat, ezért előny a későbbi virágzási idő. Az ajánlott tőtávolság ültetvényben nagyjából 4–5 m. A fajtát a levélfodrosodással szemben ellenállónak tartják, kedvezőtlen években azonban felléphet a virágok és hajtások moníliás fertőzése, a bakteriális elhalás és a levéltetű. A megelőzést a laza korona, a nem túlnedvesedő talaj és a védett mikroklíma választása segíti. Gyengébb növekedésű alanyon edényes termesztés is lehetséges, ehhez vízelvezető réteggel ellátott edény és a gyökérlabda téli védelme szükséges.

Szerző: Lucie | Revízió: 2.6. 2026