Mandula 'Tuono' Prunus amygdalus 'Tuono'

Termék részletes leírása

'Tuono' mandulafa – a Közel-Kelet és a Földközi-tenger vidékéről származó, melegkedvelő gyümölcsfa, amelyet évezredek óta termesztenek. A 'Tuono' fajtát Olaszországban nemesítették, és a modern termesztésben elsősorban önbeporzó képessége és rendszeres terméshozama miatt terjedt el. A fa közepesen erős növekedésű, légies, szélesen elterülő koronát nevel. Felnőttkorban általában körülbelül 4–6 m magasra és 3–4 m szélesre nő. A levelek hosszúkásak, sötétzöldek, és ősszel sárga árnyalatokra színeződnek. Március és április fordulóján világos rózsaszín, kb. 3–4 cm átmérőjű virágok jelennek meg az ágakon, még a teljes lombfakadás előtt kinyílnak. A fa így kiemelkedő tavaszi szoliterként jelenik meg, és egyben az első pollent és nektárt biztosítja a beporzó rovarok számára. A fajta önbeporzó, így más mandulafa jelenléte nélkül is terem, mégis növelheti a termést más fajták jelenléte. A termés egy ovális csonthéjas, zöld, molyhos héjjal, amely éréskor fokozatosan kiszárad és kinyílik. Belül kemény héj található, édes maggal, tipikus mandulaízzel. A betakarítás általában szeptemberben történik. A magok növényi olajokat, fehérjéket, B-vitaminokat, E-vitamint és ásványi anyagokat tartalmaznak, különösen magnéziumot, káliumot és kalciumot, amelyek révén a konyhában és a cukrászatban is felhasznált tápláló értékű gyümölcsök közé tartoznak.

Nemesítés: Napos és meleg helyet igényel, védve a hideg szelektől. Legjobban a könnyű vagy közepesen nehéz, jól vízáteresztő talajban fejlődik, elegendő tápanyaggal és körülbelül 6,5–7,5 pH-értékkel. Az ültetés tavasszal vagy ősszel történik, olyan helyre, ahol elegendő hely van a korona fejlődéséhez. A fiatal fák az ültetés utáni első években rendszeres öntözés mellett fejlődnek, később viszonylag jól tolerálják a szárazabb körülményeket. Rendszeres metszést javasolnak, amely a koronát szellősen tartja és elősegíti a termőágak képződését. Különösen alkalmas az első években az ifjító metszés, majd a tél végén vagy kora tavasszal a fenntartó metszés. A fajta téli hőmérséklet-csökkenést körülbelül -20 °C-ig tűri, a virágok azonban érzékenyebbek a késői tavaszi fagyokra. Ezért ajánlott védett helyekre ültetni, például déli falak mellé vagy enyhe lejtőre, ahol a hideg levegő kevésbé tartózkodik. A fák közötti távolság általában körülbelül 4-5 m. Megfelelő élőhely esetén ez egy hosszú életű fa, amely minden tavasszal finom rózsaszín virágzásával nyűgöz le, és ősszel ízletes mandulatermést ad.