Mandula 'Tuono' Prunus amygdalus 'Tuono'

Termék részletes leírása

Mandula 'Tuono' - a melegkedvelő gyümölcsfák közé tartozik, amelyek a Közel-Kelet és a Földközi-tenger vidékéről származnak, ahol évezredek óta termesztik. A 'Tuono' fajtát Olaszországban nemesítették, és a modern termesztésben elsősorban önbeporzó képességének és rendszeres termőképességének köszönhetően terjedt el. A fa középerős növekedésű, laza, szélesen szétterülő koronát nevel. Kifejlett korában általában mintegy 4–6 m magasra és 3–4 m szélesre nő. Levelei hosszúkásak, mélyzöldek, ősszel sárga árnyalatúra színeződnek. Március végén, április elején az ágakon egyesével álló, halvány rózsaszín, körülbelül 3–4 cm átmérőjű virágok jelennek meg, amelyek még a teljes lombfakadás előtt nyílnak. A fa így a feltűnő tavaszi szoliterek közé tartozik, egyúttal a beporzó rovarok első virágpor- és nektárforrása is. A fajta önbeporzó, így más mandulafa jelenléte nélkül is terem, ugyanakkor további fajták közelsége növelheti a termés mennyiségét. Termése ovális csonthéjas gyümölcs zöld, molyhos burokkal, amely érés közben fokozatosan kiszárad és felnyílik. Belsejében kemény héj rejti a jellegzetes mandulaízű, édes magot. A betakarítás általában szeptemberben történik. A magok növényi olajokat, fehérjéket, B-vitaminokat, E-vitamint és ásványi anyagokat, főként magnéziumot, káliumot és kalciumot tartalmaznak, ezért a konyhában és a cukrászatban egyaránt felhasznált, táplálkozási szempontból értékes termések közé tartoznak.

Termesztés: Napos, meleg, hideg szelektől védett termőhelyet igényel. Legjobban a könnyű vagy közepesen kötött, jó vízáteresztő, megfelelő tápanyagtartalmú, körülbelül 6,5–7,5 pH-jú talajban fejlődik. Ültetése tavasztól őszig végezhető olyan helyre, ahol a korona fejlődéséhez elegendő tér áll rendelkezésre. A fiatal fáknak az ültetést követő első években jót tesz a rendszeres öntözés, később viszonylag jól tűrik a szárazabb körülményeket. Rendszeres metszés ajánlott, amely laza koronát tart fenn és elősegíti a termővesszők képződését. Az első években főként alakító metszés, ezt követően fenntartó metszés javasolt a tél végén vagy kora tavasszal. A fajta a téli lehűlést körülbelül −20 °C-ig elviseli, a virágok azonban érzékenyebbek a késő tavaszi fagyokra. Ezért védett helyre, például déli fal mellé vagy enyhe lejtőre ajánlott ültetni, ahol a hideg levegő kevésbé reked meg. A fák közötti ültetési távolság körülbelül 4–5 m. Megfelelő termőhelyen hosszú életű fa, amely minden tavasszal finom rózsaszín virágzásával hívja fel magára a figyelmet, ősszel pedig ízletes mandulatermést ad.

Szerző: Jana | Revízió: 13.3.2026