Mandulafa 'Ferragnes' - konténeres Prunus amygdalus 'Ferragnes'

Termék részletes leírása

Mandulafa 'Ferragnes' - ez a francia fajta Európa egyik legtöbbet termesztett mandulafajtája, köszönhetően rendkívül késői virágzásának, amellyel megbízhatóan elkerüli a tavaszi fagyokat. A neves bordeaux-i nemesítőállomásról (INRAE intézet) származik. A fa közepes növekedésű, laza, jól alakítható koronát nevel, és nagyon korán fordul termőre. A virágrügyek és a vessző magas fagytűrésének köszönhetően kiegyensúlyozott termést ad olyan területeken is, ahol más mandulafák a szeszélyes tavaszi időjárás miatt cserben hagyják a termesztőt. A fajta részben öntermékenyülő, a maximális termés eléréséhez azonban egy vele egy időben virágzó porzófajta szükséges, ideális partnere a 'Pfalzer Mandeln' vagy a jól bevált 'Sladkoplodá krajová'. A csonthéjas termések augusztus végén érnek, ekkor a külső zöld burok felreped, és előtűnik a félpuha, világosbarna csonthéj. A magbelek nagyon nagyok, elegánsan elliptikusan megnyúltak, ízük zamatos, finoman édeskés, a keserűség legkisebb nyoma nélkül. A magbél-kihozatal magas, a mandula természetes forrása az ásványi anyagoknak, az egészséges zsíroknak és a vitaminoknak. A betakarítás augusztus és szeptember fordulóján történik, amikor a csonthéjak maguktól kezdenek kihullani a burokból. Kíméletes szárítás után a mandula minőségromlás nélkül nagyon sokáig tárolható. Kiválóan alkalmas közvetlen fogyasztásra egészséges nassolnivalóként, valamint igényes süteményekhez, házi marcipán és likőr készítéséhez vagy pörköléshez. Tavasszal a rózsásfehér virágok tömegének köszönhetően a fa a kert csodálatos dísze is.

Termesztés: Magyarországon a meleg, napos, szélvédett fekvés ajánlott, ideális esetben déli lejtőn vagy felmelegedő fal mellett. A könnyű vagy középkötött, jó vízáteresztő, inkább száraz talajt kedveli, a tartós pangó vizet nem tűri. A megfelelő pH-érték nagyjából 6,8–7,8, savanyú talajon mészpótlás és a vízelvezetés javítása után fejlődik jól. A fákat tavasszal vagy ősszel ültetjük, a konténeres facsemetéket általában márciustól novemberig, fagymentes időszakban. Ültetés után a talajtakarás és az első 2 szezonban a rendszeres öntözés segíti a fejlődést, később a fajta általában jól tűri a szárazságot. A metszés az őszibarackéhoz hasonló, a korona ritkításával és a termőrészek megújításával. Hűvösebb vidékeken a mérsékeltebb téli metszés és az esetleges nyári alakítás válik be. Egyes források szerint a beérett vessző nagyjából -23 °C-ig fagytűrő, a virágokat azonban a virágzás alatti fagy károsíthatja, ezért előnyös a későbbi virágzási idő. Az ajánlott tőtávolság ültetvényben körülbelül 4–5 m. A fajtát a levélfodrosodással szemben ellenállónak tartják, kedvezőtlen években mégis megjelenhet a virágok és hajtások moníliás betegsége, a baktériumos tűzelhalás és a levéltetű. A megelőzést a laza korona, a nem túl nedves talaj és a védett mikroklíma választása segíti. Edényes termesztés gyengébb növekedésű alanyon lehetséges, ehhez vízelvezető réteggel ellátott edény és a földlabda téli védelme ajánlott.

Szerző: Lucie | Revízió: 2.6. 2026