Margaréta 'Goldfinch' Leucanthemum 'Goldfinch'

Termék részletes leírása

Margaréta 'Goldfinch' - az úgynevezett shasta daisy csoportba tartozó kerti margaréta, amelyet az amerikai Terra Nova Nurseries faiskolában Harini Korlipara nemesített. A növény sűrű, dús lombú, nagyjából 40–60 cm magas és hasonlóan széles töveket fejleszt. Levelei sötétzöldek, fényesebbek, keskeny lándzsásak, szélük fűrészes, a tőlevélrózsában mintegy 15–20 cm hosszúak. A virágzatok félig teltek vagy annál teltebbek, enyhén rojtos nyelves virágokkal, amelyek nyíláskor citromsárgák, majd érésük során lassan krémszínűvé, végül elefántcsontfehérré válnak. A virágzás júliusban és augusztusban kezdődik, az elnyílt fészkek folyamatos eltávolításával szeptember elejéig is elhúzódhat. Ágyásokban jól társítható ligeti zsályával (Salvia nemorosa), macskamentával (Nepeta) vagy díszfüvekkel, ismétlődő csoportokban finom sárga hangsúlyként is érvényesül. Virágai vázába is felhasználhatók, érzékenyebb személyeknél a növényi szövetekkel való érintkezés bőrirritációt okozhat. A virágszárak erősek, eső után is jól tartják magukat, a fészkek átmérője körülbelül 6–8 cm. A változó szín lehetővé teszi az ültetés színárnyalatainak hangolását több margarétafajta keverése nélkül, mivel egy tövön egyszerre jelennek meg sárga és krémszínű virágok.

Termesztés:  Teljes napon fejlődik a legjobban, a legmelegebb vidékeken az enyhe délutáni félárnyékot is elviseli, a bőséges virágzáshoz azonban naponta legalább 6 óra fény szükséges. Szélvédett, de jól szellőző termőhely ajánlott, a mérsékelt légmozgás csökkenti a betegségeket, az erős szél viszont letörheti a magasabb szárakat, ezeket ilyenkor érdemes kikötni. Ideális a téli pangó víztől mentes mikroklíma, ahol nem áll meg a víz. A talaj legyen közepesen termékeny, humuszos, de jó vízáteresztő, nehéz agyagtalajba kavicsot, homokot vagy perlitet ajánlott bedolgozni, és mindig gondoskodni kell a vízelvezetésről, mert a túlöntözés gyökér- és gyökérnyakrothadáshoz vezet. Az ajánlott pH enyhén savanyú vagy semleges (nagyjából 5,5–6,5, gyakran a semleges kémhatás tűrését is említik). Ültetése tavasszal (március–április) vagy ősszel (szeptember–október) lehetséges, a konténeres növények megfelelő öntözés mellett az egész szezonban ültethetők. Ültetés után a meggyökeresedésig rendszeres öntözést igényel, később inkább ritkábban, de bőségesen kell önteni, a rövid szárazságot viszonylag jól tűri, a tartós kánikula azonban megrövidíti a virágzást, ezért hőségben hetente egyszer mélyebb öntözés ajánlott. Mértékletes trágyázást igényel: tavasszal komposzttal vagy kiegyensúlyozott műtrágyával, a nitrogénnel óvatosan, hogy a hajtások ne dőljenek meg. A metszés főként az elnyílt fészkek folyamatos eltávolításából áll, a fő virágzási hullám után a növény enyhén visszavágható az ismételt virágzásért, ősszel pedig a szárak a talaj közelében kurtíthatók. A hosszú élettartam érdekében a töveket 2–3 évente érdemes megosztani. Vékony réteg komposzttal vagy kaviccsal mulcsozható, de a mulcs ne tapadjon a gyökérnyakhoz. Edényes tartáshoz nagyobb cserép, nagyon jó vízáteresztő közeg és drénréteg szükséges, télen pedig az edényt védeni kell a tartós átázástól (például fedett helyen). Kezdőknek a legfontosabb a túlöntözés és a vizet rosszul áteresztő talaj elkerülése. A leggyakoribb kártevők a levéltetvek, a tripszek, a molytetvek és a takácsatkák, a betegségek közül lisztharmat vagy levélfoltosság jelentkezhet, főként sűrű állományban és magasabb páratartalom mellett. Az ajánlott tőtávolság fajtától függően nagyjából 45–60 cm. Fagytűrése megközelítőleg −20 °C és −29 °C között mozog, egyes shasta margaréták esetében akár −34 °C körül is, edényben a fagyállóság mindig kisebb, mert a gyökérlabda gyorsabban átfagy.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.01. 2026