Medvefül kankalin Primula auricula

Termék részletes leírása

Medvefül kankalin - évelő sziklakerti növény. Közép-Európa meszes alpesi lejtőiről és szikláiról származik, ahol hűvösebb, jól szellőző környezetben, gyors vízelfolyású helyeken él. A korai virágzásukért kedvelt kankalinok nemzetségébe tartozik. A kertben talajszinti, örökzöld levélrózsát alkot bőrnemű, gyakran finoman hamvas levelekből. A rózsa általában 10–20 cm magas és 15–25 cm széles. A levelek kerekdedek vagy lapát alakúak, ép szélűek és szilárd szerkezetűek, ezért a növény télen is rendezett hatású. Áprilisban és májusban erős szárak nőnek, rajtuk 15–25 cm magasságban több tölcséres virágból álló ernyő nyílik. A virágok rendszerint tiszta sárga színűek, és a korai beporzók szívesen látogatják őket. A faj alpinumokban, száraz kőfalakon, kavicságyásokban és tálakban is jól alkalmazható. Levelei zöld párnaként hatnak, virágai lágy tavaszi fényt adnak. Kompozíciókban jól illik kőtörőfüvekhez, ternyékhez, kakukkfüvekhez, kövirózsákhoz és finom csenkeszekhez. Érzékeny személyeknél a levelek nedve bőrirritációt okozhat. A kertekben gyakran alacsony termetű tavaszi hagymásokkal társítják, így hosszabb ideig díszít.

Termesztés: Napos termőhelyet kedvel, ahol reggeli vagy késő délutáni nap éri. Félárnyékban is jól fejlődik, különösen Magyarország melegebb vidékein. Jót tesz neki a szélvédett hely és a jó légmozgás, hogy a levelek eső után gyorsan felszáradjanak. A humuszos, de kifejezetten jó vízáteresztő talaj válik be, kaviccsal vagy durva homokkal. A talaj kémhatása körülbelül pH 6,5–7,8 legyen, gyakran mésztartalommal. Rendszeres öntözést igényel a begyökeresedés idején és száraz időszakokban, a víz azonban ne álljon meg a gyökérnyaknál. Az ültetés márciustól októberig lehetséges, nyári ültetésnél fontos az egyenletes, de nem túlzott nedvesség. A tőtávolság 20–25 cm, ez nagyjából 12–15 növénynek felel meg négyzetméterenként. A trágyázás mérsékelt legyen, inkább tavasszal, hogy a levélrózsák tömörek maradjanak. Elvirágzás után az elnyílt szárakat és az öreg leveleket eltávolítjuk. Edényben ásványosabb közeget és vízelvezető réteget használunk. Elvirágzás után 3–4 évente időnként átültetjük, vagy szétosztjuk a töveket. A leggyakoribb gond a téli túlnedvesedés és a gyökérnyak rothadása. Ez ellen segít a kiemelt termőhely és a kavicsmulcs, edényes növényeknél pedig a téli elhelyezés az eresz alatt. A kifejlett növények körülbelül -34 °C-ig fagytűrők. A fiatal ültetéseket könnyű takarás védheti a fagy és az olvadás váltakozása ellen. A kártevők közül meztelen csigák, levéltetvek vagy gyalogcserebogár (Otiorhynchus) jelenhet meg, tartós nedvesség esetén lisztharmat is. Nyáron, magasabb hőmérsékleten hálás a félárnyékért és az egyenletes, mérsékelt nedvességért. Az edényes tartás előnye, hogy télen fedett helyre vihető, amikor a fölösleges eső a legtöbb kárt okozza.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.1. 2026