Mestergyökér 'Daphnis' Peucedanum ostruthium 'Daphnis'

Termék részletes leírása

Mestergyökér 'Daphnis' - tarkalevelű kultivár a zellerfélék családjából. Közép- és Dél-Európa hegyvidékein elterjedt fajból származik, amely üdébb réteken, ritkás cserjésekben és erdőszegélyeken nő. A kertben erős, lassan terjedő, rövid rizómájú tövet nevel, amely megtartja formáját, és tarackjaival nem gyomosítja el az ágyást. Levelei feltűnően nagyok, hármasan összetettek vagy mélyen karéjosak, szürkészöldek, krémszínű szegéllyel, tavasszal gyakran a legvilágosabbak. Érintésre finoman illatosak, és az ágyásban fénylő mozaikként hatnak ott is, ahol a sötétebb zöld uralkodik. Júniusban és júliusban a lombozat fölé karcsú, szilárd szárak emelkednek, csipkefinomságú fehér ernyőkkel. A virágok vonzzák a méheket, zengőlegyeket és lepkéket, elvirágzás után apró kaszattermések fejlődnek, amelyekből a kultivár általában nem vet magot zavaró mértékben. A virágzat könnyed kötészetben is megállja a helyét, ahol légiességet és tiszta vonalat ad. A faj a népi gyógynövényhasználatból is ismert, illóolajokban és kumarinokban gazdag illatos rizómáját hasznosították, díszkertekben azonban elsősorban levelének tartós díszértéke miatt kiemelkedő. Rózsákkal, kasvirágokkal, gólyaorrokkal, gyűszűvirágokkal, árnyékliliomokkal és díszfüvekkel társítva kiemeli a tarka levél és a finom virág kontrasztját.

Termesztés: A növények teljes napon és félárnyékban is jól fejlődnek, világosabb árnyékban levelük üde színe megmarad. Kiszáradt közegben alacsonyabbak és ritkásabbak, ezért egyenletesen üde talajú termőhely ajánlott. Tápanyagdús, humuszos, jó vízelvezetésű talaj felel meg neki, amely tartósan nem marad vizes. A pH-t az enyhén savanyútól a semlegesen át a meszesig elviseli. Ültetése általában márciustól októberig történik, kb. 50–60 cm-es tőtávolsággal. Kifejletten legtöbbször 60–80 cm magasra és 60–90 cm szélesre nő, ami nagyjából 3–4 növénynek felel meg m²-enként. Júniusban és júliusban virágzik. Száraz nyáron rendszeresebb öntözéssel levele sokáig tiszta és kontrasztos marad, teljes szárazságban viszont a levélszélek beszáradhatnak. Tavasszal a száraz szárakat a talaj szintjén levágják, a komposztos takarás segít megőrizni a nedvességet, és egyben enyhén trágyáz is. Hazai viszonyok között az évelő kb. -23 °C-ig fagytűrő, a fiatal növények az első évben hálásak a téli takarásért. A betegségek közül szárazságban és sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, levéltetvek is előfordulhatnak. Tartósan nedves talajban gyökérrothadás veszélye áll fenn. Összességében ellenálló, kezdőknek is ajánlott kultivár, amely invazív terjedés nélkül hoz világos levélszínt a kertbe.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026