Mexikói korallfa Erythrina coralloides

Termék részletes leírása

Mexikói korallfa - lombhullató cserje vagy kis fa a pillangósvirágúak családjából, Kelet-Mexikóból származik, ahol szárazabb lejtőkön és ritkás erdőkben nő, a száraz és az esős időszak markáns váltakozása mellett. Mélyebbre hatoló gyökérzetű faj, gyökerein a légköri nitrogént megkötő gümők képződnek, ezért a soványabb talajt is jól tűri. A hazai kertekben elsősorban feltűnő, egzotikus hatású szoliterként alkalmazzák. Szokatlan fenológiájával hívja fel magára a figyelmet: a tél végén és tavasszal a görbe, tövises ágak végén csöves virágok sűrű fürtjeit hozza korallpiros árnyalatokban, gyakran még a lombfakadás előtt. A virágok apró tobozokra emlékeztetnek, és fokozatosan nyílnak, így a látvány több hétig tart, általában áprilistól júniusig, a tavasz alakulásától és a telelőhely hőmérsékletétől függően. Levelei hármasan összetettek, az egyes levélkék 5–12 cm hosszúak, nyáron könnyű árnyékot adnak, ősszel sárga tónusba váltanak. Elvirágzás után élénkpiros magvakat tartalmazó hüvelyek fejlődnek. A magvak alkaloidokat tartalmaznak és mérgezők, ezért kisgyermekes vagy háziállatos kertekbe nem alkalmas, kezelésükkor kesztyű használata ajánlott. Európában leggyakrabban edényben nevelik, esetleg nagyon védett fekvésben, teraszok és pergolák díszeként.

Termesztés: Teljes napot és szélvédett helyet igényel fal mellett vagy udvarban, ahol gyorsan felmelegszik, és nem éri hideg szél. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy kavicsos közeg vált be komposzt hozzáadásával, körülbelül 6,0–7,5 pH-val és jelentős vízelvezetéssel, mert a tartós túlöntözés növeli a gyökérrothadás kockázatát. Növekedési időszakban rendszeres öntözést igényel, két öntözés között a felszín kissé kiszáradhat. Májustól augusztusig kiegyensúlyozott összetételű tápoldattal trágyázzuk, mértékletes adagolással, hogy a hajtások őszig beérjenek. A metszést elvirágzás után vagy a tél végén végezzük, eltávolítjuk a gyenge és sérült részeket, a túlnőtt hajtásokat visszavágjuk. Fagytűrése alacsony: a beérett növények csak rövid lehűlést viselnek el, körülbelül -3 és -4 °C-ig, ezért fagymentes teleltetés ajánlott, ideálisan 5–10 °C-on, mérsékelt öntözéssel. Tavasszal a fagyok elmúltával, általában májusban vihető ki a szabadba. Edényes nevelésnél körülbelül 2–4 m × 2–3 m-es végleges mérettel és kellően stabil konténerrel kell számolni. Leggyakoribb kártevői tavasszal a levéltetvek, szárazságban a takácsatkák. Kezelésekor a tövisekre is figyelni kell. A kertben szoliterként a többi fás szárútól körülbelül 3–4 m távolságot hagyjunk.

Szerző: Nikol | Revízió: 24.2. 2026