Mexikói narancsvirág 'Sundance' Choisya ternata 'Sundance'

Termék részletes leírása

Mexikói narancsvirág 'Sundance' - a mexikói narancsvirág örökzöld fajtája a rutafélék (Rutaceae) családjából. A Choisya ternata faj sárga levelű mutációjaként jött létre Nagy-Britanniában, és 'Sundance' kereskedelmi néven került termesztésbe. Sűrű, kerekded cserjét nevel, amely általában 1,5–2 m magasra és hasonló szélesre nő. Legnagyobb dísze a fényes, hármasan összetett levél, amely tavasszal élénksárgán bomlik ki, majd a szezon során aranysárga, később sárgászöld árnyalatúvá válik. Napos termőhelyen a színeződés a legkifejezettebb, félárnyékban finomabb és zöldesebb. Szétmorzsolva a levelek citrusos illatot árasztanak. Májusban és júniusban jelennek meg a csúcsálló bogernyőkben nyíló, körülbelül 2–3 cm széles, fehér, csillag alakú virágok. Illatuk a narancsvirágéra emlékeztet, a méhek és más beporzók is szívesen látogatják. Kedvező időjárás esetén nyár végén gyengébb másodvirágzás is előfordulhat. A fajta szoliterként, kisebb csoportokban, bejáratok mellett, teraszokon, védett ágyásokban és nagyobb edényekben egyaránt jól mutat. Arany lombozata látványos kontrasztot alkot a sötétzöld tűlevelűekkel, babérmeggyel, magyallal, kék virágú évelőkkel és díszfüvekkel.

Termesztés: Hazai viszonyok között a mexikói narancsvirág (Choisya) a legbiztosabban teljes napon vagy enyhe félárnyékban nevelhető, mindig meleg, szélvédett helyen, fal mellett vagy cserjék között kialakuló mikroklímában, mivel a téli szél és a téli napsütés fokozza a levelek kiszáradását. Humuszos, tápanyagban gazdag és mindenekelőtt jó vízáteresztő talajt igényel, nehéz agyagtalajban kavicsból álló drénréteg és homok bekeverése ajánlott, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben. Az optimális kémhatás enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül pH 6,0–7,5, jó vízelvezetés mellett a gyengén meszes altalajt is elviseli. Ültetése legjobban tavasszal (március–május), esetleg kora ősszel (szeptember) sikerül, hogy a cserje télig begyökeresedjen. Az öntözés az első 1–2 szezonban és a hosszan tartó nyári aszály idején fontos, az idősebb cserjék elviselik a rövid szárazságot, teljes kiszáradáskor azonban leveleik egy részét elhullatják. A trágyázás tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó műtrágyával történik, edényes nevelésnél kisebb adagokban. A metszést a tavaszi virágzás után végezzük, az elvirágzott hajtások enyhe visszavágásával, az idős fába történő erős ifjító metszés általában nem válik be. A lombkomposztból vagy kéregből készült mulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét, és védi a gyökérnyakat. A beérett növények fagytűrése nagyjából -15 és -18 °C között van, a fiatal cserjék és az edényben nevelt növények érzékenyebbek. Edényben legalább 30–40 l térfogat, drénréteg és a gyökerek téli védelme fontos, a teleltetés védett helyen, mérsékelt öntözéssel ajánlott. Sorba ültetéskor körülbelül 0,8–1,2 m, szoliterként és csoportosan 1,2–1,8 m tőtávolság javasolt. Kártevők közül levéltetvek és pajzstetvek jelenhetnek meg, túlöntözéskor gyökérrothadás és levélfoltosság léphet fel, megelőzésként jól szellőző termőhely, megfelelő vízelvezetés és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése ajánlott.

 Szerző: Jana | Revízió: 27.07. 2026