Mezei juhar 'Red Shine' Acer campestre 'Red Shine'

Termék részletes leírása

Mezei juhar 'Red Shine' - a mezei juhar fajtája. Ez a faj Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, és városi környezetben mutatott ellenálló képessége miatt értékelik. A szelekciót Hollandiában T. van den Oever találta, kisebb faként kertekbe és fasorokba egyaránt alkalmas. Szabályos, inkább keskeny gúla alakútól tojásdadig terjedő koronát nevel, finomabb elágazással. Legnagyobb díszértékét a lombozat adja. Mélyvöröstől bíborig terjedő színnel fakad, nyár folyamán vöröses árnyalatú zöldre vált, és a levelek fonáka sötétebb marad, mint a botanikai fajé. Levelei 3–5 karéjúak, általában 4–7 cm szélesek. Ősszel a korona nyugodt sárga tónusokba vált. Áprilistól májusig jelennek meg feltűnés nélküli, sárgászöld virágai, amelyeket a beporzók szívesen látogatnak. Szeptembertől októberig érnek szárnyas termései. Kompozícióban jól mutat gyertyánok, bükkök, gyöngyvesszők és díszfüvek mellett, ahol a vörös tavaszi lombfakadás rövid, de hangsúlyos színfoltot ad. Kérge fiatalon simább, szürkésbarna, idővel finoman parásodhat. Sűrű lombja nyáron kellemes félárnyékot ad, mégsem hat nehézkesnek, és jól társítható gólyaorrból, bőrlevélből vagy tavaszi hagymás növényekből álló aljnövényzettel.

A mezei juhar a hazánkban gyakran ültetett, közepes termetű lombos fa alapfaja. Viszonylag gyorsan nő, akár 12 m magasra. Az első években sűrű koronát nevel, amely a szabálytalanul növő ágak miatt aszimmetrikus. Idővel a növekedése kiegyenlítődik, a korona pedig lekerekedik. Lombhullató levelei tenyeresek, sekély karéjokkal díszítettek és középzöldek. Fakadáskor vöröses árnyalatúak lehetnek, a szezon végén viszont őszi sárgára színeződnek. A levelekkel együtt jelennek meg apró, világos sárgászöld, feltűnés nélküli virágai, amelyek csomókban állnak. Kérge néhány év után feltűnően hámlik, és megjelenésében a parafára emlékeztet. Árnyéktűrése, valamint az időjárással és más hatásokkal szembeni rendkívüli ellenálló képessége révén igen sokoldalú, széles körben felhasználható fának mondható, elsősorban városi környezetben. Gyors növekedése és a metszés jó tűrése miatt élősövénynek is használják. Igénytelen, hosszú életű fa, termőhelyét érdemes megfontoltan kiválasztani.

Termesztés: Lombhullató fa napos vagy félárnyékos termőhelyre, ahol elegendő hely jut a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. A mély, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajt kedveli. A szárazabb és enyhén meszes közegeket is elviseli, a túlzott nedvesség azonban árt a gyökereinek. A trágyázást a vegetációs időszakban, főként a fiatal fáknál végezzük. A növekedést és az életerőt támogató, kiegyensúlyozott összetételű komplex műtrágyák ajánlottak. Ültetés után és száraz időszakokban rendszeres öntözés szükséges. A talaj maradjon egyenletesen nedves, a túlöntözés kerülendő. Több fa ültetésekor 6–8 méteres tőtávolság ajánlott, hogy az egyedeknek elegendő helyük legyen a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. A metszést tavasszal, a vegetáció kezdete előtt végezzük. Ilyenkor eltávolítjuk a száraz, sérült és rossz irányba növő ágakat. A fiatal fáknál alakító metszéssel stabil vázkoronát nevelünk. Fagytűrő, a szokásos téli hőmérsékletet külön védelem nélkül is elviseli.

Szerző: Nikol | Revízió: 10.2. 2026