Mezei sóska Rumex acetosa

Termék részletes leírása

Mezei sóska - évelő lágyszárú növény a keserűfűfélék családjából, amely a hazai tájban is őshonos a nedvesebb réteken, legelőkön és az utak szélén. A kertben tőálló csomókat fejleszt nyílhegy alakú, finoman húsos levelekből, amelyeknek jellegzetes, citromosan savanykás ízét a szerves savak adják. A levélrózsa általában 30–60 cm magasra és 30–45 cm szélesre nő, virágzáskor felálló, nagyjából 60–100 cm magas virágszárak fejlődnek. Májustól júliusig keskeny bugákban nyílnak jelentéktelen, vöröseszöld virágai, amelyeket apró rovarok keresnek fel. A konyhában főként a fiatal leveleket hasznosítják tavasztól nyár elejéig, salátákba, halételekhez, levesekbe és tejszínes mártásokba egyaránt kiválóak. A finomra vágott levél gyors, tiszta, a citroméhoz hasonló savanyúságot ad, citromlé nélkül is. A levelek természetes módon C- és K-vitamint, ugyanakkor oxálsavat is tartalmaznak, ezért érzékeny személyeknél mértékletes adag ajánlott. Az ágyásokban jól társítható a metélőhagymával, a petrezselyemmel, a körömvirággal vagy a salátákkal, ahol ízbeli kontrasztot és üde zöld színfoltot ad.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, a nyári kánikulában előnyös az enyhe félárnyék, amely a leveleket ropogósan és kevésbé rostosan tartja. Humuszos, tápanyagban gazdag, mérsékelten nedves, de jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban, az ajánlott pH nagyjából 6–7,5. A növényeket márciustól májusig vagy ősszel, szeptembertől októberig ültetik, a vetés márciustól májusig, majd ismét augusztustól szeptemberig végezhető. A levelek betakarítása áprilistól októberig a legmegbízhatóbb, a folyamatos visszavágás serkenti a fiatal levelek hajtását. Az öntözés legyen rendszeres, tartós túlnedvesedés nélkül, edényes tartásnál fontos a vízelvezetés és a nagyobb mennyiségű ültetőközeg, amely nyáron nem melegszik túl. A trágyázás legyen mérsékelt, a túlzott nitrogén túl puha leveleket és nagyobb levéltetű-fogékonyságot okoz. A komposztmulcs segít stabilizálni a talaj nedvességét, és szedéskor tisztán tartja a leveleket. A beérett tövek fagytűrése -20 °C alatti, a föld feletti rész ősszel részben visszahúzódik, tavasszal újra kihajt. Edényben télen a gyökérlabdát óvni kell az átfagyástól, például védett fal mellé helyezéssel és a cserép körbetekerésével. Ágyásba négyzetméterenként nagyjából 6–9 növény számítható, a tövek közötti távolság 30–40 cm. A betegségek és kártevők közül levéltetvek, csigák vagy levélfoltosság jelentkezhet, megelőzésül jól szellőző termőhely és a túlöntözés kerülése ajánlott. A legfinomabb ízűek a magszárba szökkenés előtt szedett fiatal levelek.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.2. 2026